Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)

II. A nemzetiségi oktatás szervezési gyakorlata - 3. Az alkotmány megalkotásától a módosításáig 1949-1972 - 3/e. A minőségi fejlesztések időszaka 1960-1972

Közoktatásügyi Főosztálya 1965. február 16-án újraszabályozta. A teendők ismételt rögzítését a kétnyelvű oktatásra történő áttérés, az igazgatók és a szaktanárok személyében 1959 óta bekövetkezett változások és a nyelvokta­tással szemben támasztott társadalmi igények növekedése tette szükségessé. Az igazgatók feladatai: Nemzetiségi anyanyelvi oktatásra csak azokat a tanulókat vehették fel, akiknek legalább egyik szülője valamelyik nemzeti­séghez tartozott. Kívánatos, hogy a jelentkezett tanuló a nyelvet ne csak ért­se, hanem legalább részben, hacsak tájszólásban is, de beszélje. Magyar ta­nulók számára, ha a nemzetiségi nyelv tanulására jelentkeznek, más oktatási formát (tanfolyamot, szakkört) kell biztosítani. Kivételes esetben, ha létszá­muk nem sok és tanulmányi eredményük és képességük indokolja, a szak­tanár számukra is engedélyezheti a nemzetiségi nyelvoktatásban való rész­vételt. A jelentkezés önkéntes és a tanulók 1. osztályba lépése előtt történik. A je­lentkezés a szülők kérésével történik, tőlük írásbeli nyilatkozatot, aláírást nem kell kérni. A beírtak részvétele 1-8. osztályig kötelező. Alacsonyabb osz­tályokból nyelvi oktatásban való részvétel nélkül magasabb osztályba csak azt a tanulót lehet felvenni, aki előzetesen ezek anyagából különbözeti beszél­getésben beszámolt. A 8. osztály elvégzése előtt kimaradni csak az igazgató engedélyével, az osztályfőnök és a szaktanár véleménye alapján lehet. Megismétlik az 1963-ban újra szabályozott tanulócsoport alakítási lehető­séget. Hangsúlyozták, hogy csak az 1. osztálytól kezdődő anyanyelvi oktatást tartják helyesnek. Átszervezéskor arra kell törekedni, hogy a nyelvoktatás egységesen az 1-8. osztályban történjen. Ott, ahol csak 1-4 osztály működik, a nyelvoktatásnak is csak 1-4. osztályban kell folynia, de folyamatosságát a körzeti iskolákban biztosítani kell. Részletes rendelkezések: egy tanulócso­portot lehet alkotni akkor, ha legalább 15 egyazon nemzetiséghez tartozó tan­köteles szülője (gyámja) ezt kívánja. Felső tagozattal is működő egy tanuló­csoportos iskolák két tanulócsoporttá fejleszthetők, ha a tanulócsoport lét­száma a 25-öt meghaladja, s az egyik tanulócsoport létszáma legalább 10 fő. Csak alsó tagozatú, egy tanulócsoportos iskolánál a bontási határ 31 fő. A 2­3 tanulócsoportos, kis létszámú és részben osztott iskoláknál, külön az alsó és külön a felső tagozatú tanulócsoportokra számítva a bontási határ: 25- 50 tanulóig 51- 75 tanulóig 76-100 tanulóig 101-125 tanulóig 126-150 tanulóig 2 tanulócsoport 3 tanulócsoport 4 tanulócsoport 5 tanulócsoport 6 tanulócsoport

Next

/
Oldalképek
Tartalom