Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)
II. A nemzetiségi oktatás szervezési gyakorlata - 3. Az alkotmány megalkotásától a módosításáig 1949-1972 - 3/d. A nemzetiségi iskolahálózat kialakulása 1956-1960/61
állíttatta azoknak a vegyes lakosságú községeknek a névjegyzékét, ahol ez ideig nemzetiségi oktatást és népművelést nem végeztek. Az iskoláztatási feladatok közül a benépesítés előkészítésében történő részvételt, ezen belül a legfontosabbnak a nemzetiségi tanyelvű általános iskolák első osztályainak a benépesítését jelölték meg. Az 1959. január 1-jéig benyújtandó beiskolázási tervet az előző tanévre kiadott utasítás alapján készíttette el. Az iskolalátogatások egyik céljává az igazgatók és pedagógusok beiskolázási munkájának a vizsgálatát, a benépesítést, valamint a főiskolák nemzetiségi tanszékeire, az egyetemekre történt jelentkezést tették. Kiemelték, hogy a jelentkezéseknél a szülők kívánságát kell elfogadni, tőlük írásos nyilatkozatot kérni tilos. A Tolna megyében néhány helyen tapasztalt gyakorlat tehát nem egyezett meg a minisztérium elképzelésével. A szakfelügyelőknek meg kellett követelniük a pedagógusoktól az órák nemzetiségi nyelven történő bevezetését. Gondoskodni voltak kötelesek a nemzetiségi anyanyelvi olvasás (irodalom), nyelvtan, magyar nyelv, számolás és mérés mellett az anyanyelvi írás, fogalmazás, helyesírás módszeres tanításáról és az eredmények javításáról. Az olvasmányok gépies és egész fejezeteket kitevő részeknek magyarra fordítása helyett az olvasottakat szómagyarázatokkal, beszélgetések keretében kérdésekkel dolgozzák fel, és így tegyék a tanulók számára érthetővé. A minőségi javulás érdekében további feladatokat írtak elő: a „tannyelvű" iskolák diákotthonaiban folyó munka, a teljesen osztott „tannyelvű" iskolák munkájának vizsgálatát, az új könyvek, tankönyvpótlók, útmutatók eredményeinek figyelemmel kísérését, a tanítási órára való módszeres felkészülést, azok levezetését, megyei igazgatói értekezletek tartását, továbbképzési napok szervezését, törekvést arra, hogy az iskolákban és a diákotthonokban a pedagógusok az órákon és a diákotthoni foglalkozásokon a tanulókkal következetesen nemzetiségi nyelven érintkezzenek. Felmérették az ifjúsági és nevelői könyvtárak helyzetét, kihasználtságát. 72 Az oktatás minőségének javítására ekkor még kevés kezdeményezéssel lehetett találkozni. Ez a kevés is kimerült a pedagógusok továbbképzésében. Baranyában 1959. április 6-7. között tartották az első német és délszláv továbbképzést, melyen a minisztérium nemzetiségi osztályának vezetője, valamint az érdekelt nemzetiségi szövetségek vezetői is részt vettek. Összefoglalták az addig elért kultúrpolitikai és oktatási eredményeket és közvetítették a politikai elvárásokat. A szakmai munkát a mintatanítások jelentették, ahol egy-egy tanóra anyagát tárgyalták, illetőleg értékelték. 73 A későbbiek folyamán a továbbképzések rendszeresebbé, illetőleg bővebbé váltak. A nyelvi nemzettel való kapcsolatfelvétel azonban még sokáig váratott magára. A német nemzetiségi oktatás soron lévő aktuális feladatát a továbbtanulás előkészítése képezte. Baranya Megye Tanácsa Művelődésügyi Osztálya felvilágosító munkát kért az érintett iskolák igazgatóitól, a pécsi Leöwey Klára