Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)

II. A nemzetiségi oktatás szervezési gyakorlata - 3. Az alkotmány megalkotásától a módosításáig 1949-1972 - 3/c. A megyei tanácsok szervező tevékenysége 1953-1956

A nemzetiségi oktatás jogszabályi fejlődésének bemutatása után jelentette ki a miniszterhelyettes, hogy a német nemzetiség nem élt még az anyanyelv oktatásával olyan mértékben, amennyiben ez létszámához mérten megilletné és az iskolákban jelentkező érdeklődés indokolttá tenné. A nem kielégítő eredményt a tájékoztatás hiányosságában, egy bizonyos fokú elmagyarosodásban és nem utolsósorban a lakosságnak a kitelepítések miatt kialakult tartózkodásában látta. A tartózkodást a tanulásvágy kielégítésével gondolta feloldani. Beszámolt az addig elért eredményekről: az országban 76 iskolában szervezték meg a német nyelv és irodalom oktatását. A németek lakta községek közül azonban még sokban nincs német nemzetiségi oktatás. A megyék és a járások osztályain a sor a további fejlesztések elvégzésére. Utasította a megyei osztályvezetőket a feladatoknak a pártbizottságokkal, a megyei tanácsok végrehajtó bizottságaival történő megtárgyalására. Felhívta a figyelmüket az egyes helyi szervek rövidlátására. A sztálini nemzetiségi politika helyes végrehajtásával akarta segíteni a nemzetiségi oktatást. Felhívta a figyelmet egyes nacionalista, volt volksbundista elemekre, akik az iskolahálózat fejlesztéséből arra gondolnak, hogy „újra eljött az ő idejük." A szervezési munkában irányelvként a népek békés együttélését jelölte meg. Politikailag helyes felvilágosító munkát kért, amely mindenkor a lakosság kultúrigényén, érdeklődésén alapuljon. Jelentést kért a tanulók számáról és az általános iskolai németoktatás, illetve anyanyevű oktatás, vagy szakkör szervezése lehetőségéről.

50 Az utasítás mellékletét képező, az Oktatási Minisztérium Iskolai Főosztálya Nemzetiségi Osztálya által kiadott tájékoztató részletes felvilágosítást adott az elvégzendő pedagógiai munkáról, a beiskolázás módjáról. A nyelvoktató iskolákban évfolyamonként heti 3-3 órában határozta meg a szókincs és a nyelvtan feldolgozását. Az oktatást a szülők kívánságára, a tanerőellátottságtól függően az I. vagy az V. osztályban kezdhették. Az anyanyelvi oktatást az 1955/56-os tanévben az I. osztályban, a következő tanévben a további évfolyamokban tervezték bevezetni. Német anyanyelvű osztályt a helyi általános iskola igazgatójának vezetésével a magyar I. osztállyal párhuzamosan gondolták szervezni, elsősorban olyan községekben, ahol a német nemzetiségi lakosság számaránya magas. A német nyelvi órákat a tanító kötelező óraszámaként vették figyelembe. Azokban az iskolákban, ahol a tanulók több mint 75 százaléka tanulta a német nyelvet, a nyelvi órákat nem csatlakozó óraként, hanem rendes órarendi tárgyként kezelték. Ezekben az iskolákban német szakkörök szervezését is elrendelték.

51 Az erőteljesebbé vált szervezés, melybe beletartozik az időközben munkába állított félfüggetlenített szakfelügyelők tevékenysége is, az 1955/56-os tanévben az elvárások nagy részét megvalósította. Baranyában a megyei művelődési osztály a szervezési és az oktatás-nevelés tartalmi kérdéseinek megol-