Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)

II. A nemzetiségi oktatás szervezési gyakorlata - 2. Az alkotmány megjelenéséig tartó szakasz 1945-1949 - 2/a. A nemzetiségi oktatás újrakezdése, helyi és központi szervezése az 1945/46-os tanévben

olvasás, fogalmazás- és értelemgyakorlat, nyelvi ismeretek. A nemzetiségi nyelvet az általános óraterven felül rendelte tanítani úgy, hogy a két tanerős iskolában legalább az alsó és a felső tagozatú oktatása elkülönüljön. A tanfelügyelők a főigazgató utasításának megfelelően a beíratási eljárást megszervezték. Meghatározták a beíratások idejét, a beíratási bizottságok elnökeinek személyét. Intézkedéseikről értesítették a községi elöljáróságokat, az iskolafenntartókat és az iskolákat. Ezekben a tájékoztatókban találunk először utalást a kormány és a miniszteri rendeletek hatályának korlátozásáról: ,, . . . A jelzett beírás szempontjából népoktatási kerületem területén csak a délszláv nemzetiségekhez tartozó iskolakötelesek vehetők figyelembe."

19 Ezideig a gyakorlati szervezés érdekében kiadott rendelkezések általában csak „szláv", ritkábban „délszláv" nemzetiségiekről szóltak. Korábban már említettük, hogy a német nemzetiségi oktatás újraindítását a szovjet hatóságok nem engedélyezték. Ez azonban szóbeli tárgyaláson történt, a magyar hatóságok ilyen rendelkezést nem adtak ki ezideig. A korlátozás a beíratási eljárás során gondot okozott Somogy megye tanfelügyelőjének: „Tekintettel arra, hogy az 1200/1946. V. K. M. számú rendelet nemzetiségekhez tartozó tanulók és nem csupán szláv nyelvű tanulók oktatásáról rendelkezik, szükséges annak eldöntése, hogy a kerületemben lévő több község német nemzetiségű tanulóinak oktatása ügyében milyen álláspontot foglaljak el. Bár a 12 330'1945. M. E. számú rendelet a magyarországi német lakosság Németországba való kitelepítését rendeli el s ezzel a kérdés nagy általánossággal megoldást nyer, mégis szükséges annak eldöntése, hogy a visszamaradó 10% német nemzetiségre a rendelet vonatkozik-e."

20 A kérdés rendezetlensége, agyonhallgatása gondot okozott a „délszláv nemzetiséghez" tartozó szülőknek is. Baranyában, elsősorban a Pécstől távolabb fekvő községekben, Somogyban a Dráva-menti horvát községekben. A viszonylag csekély számú beiratkozást a korábban ugyancsak megkülönböztetett módon kezelt német nemzetiségi oktatás alanyaival szemben a beiratkozásokkal egyidőben végrehajtott kényszerintézkedésekkel, a velük kiváltott izgalmakkal indokolta a tanfelügyelő. Erre hivatkoztak az alsószentmártoni népiskola tanulóinak szülői. Az anyanyelvi oktatásra vonatkozó nyilatkozatukat megtagadták. Az eljárást itt fel is függesztették azzal, hogy a kétségek eloszlatására a felsőbb hatóságoktól utasítást kérnek. A főigazgató - a minisztertől kapott szóbeli tájékoztató alapján - úgy rendelkezett, hogy „ ... az 1 200 ;

1946. számú V. K. M. rendeletet a német nemzetiségű tanulók oktatása ügyében nem kell alkalmazni, mert a 12 330/1945. M. E. számú rendelet a magyarországi német lakosságnak Németországba való kitelepítését rendeli el."

21