Bernics Ferenc: Közoktatás és tanügyigazgatás Baranya megyében 1945-1985 (Pécs, 1989)

Előszó

hogy a tettek, amelyeknek a maga szintjének megfelelő mértékben részese volt, visszavonhatatlanok. Következményeik - az eredményekre vagy sikertelenségekre való tekintet nélkül - irreverzibilisek. Vállalása belső kényszer és egyben a „megélt történelem" tudatosulásának folyamata is. A szerző kritikusan szemléli az elmúlt több mint négy évtized közoktatását, tanügyigazgatását, s benne a maga tevékenységét. Szereti szűkebb hazáját, s ezért is kerüli a „kincstári optimizmust". Nem védi minden áron az általa is egykor viselt „mundért", mert tudja, tudni véli, hogy azt meg kell tisztítani, sőt át kell szabni, de talán mégsem kell eldobni. A jó irányú változásokban bízva, hisz a jövőben. Benjámin Lászó egykori gondolataival egyetértve ezért „nem hisz a hitetlenkedőknek, ... a tiszta kezű sterileknek" ... és „most, amikor összegubancolódtak az utak ember és ember között, ember és cselekvései között, ember és jövője között - nem keres idegen vigaszt a szorongattatásban." írását azoknak ajánlja, akikkel „nehéz hűséggel" együtt dolgozott a tanügyigazgatásban, és azoknak is - okulásul -, akik a „megszüntetve-megőrzés" jegyében az új, korszerűbb tanügyigazgatás-irányítás megteremtésén fáradoznak. Vallja Philip H. Coombs-al, hogy „az oktatás szükséges forradalmának a tanügyigazgatással kell kezdődnie, mivel rendje nem felel meg az új feladatok válságos halmazának. Ma dinamikusabb, önállóbb tanügyigazgatásra van szükség, mely elősegíti a kezdeményezéseket, felszabadítja a tehetségeket, létrehozza az . . . átalakítást". Pécs, 1989. augusztus