Bernics Ferenc: Közoktatás és tanügyigazgatás Baranya megyében 1945-1985 (Pécs, 1989)

E. Válogatott dokumentumok 1945-1986

Szóbeli utasításra, tárgyban a következőket jelentem: 1. Sz. D. az ellenforradalom napjaiban a sellyei járás, majd Sellye község nemzeti bizottságának elnöke volt. 1956. október 26-án egy népgyűlés alkalmával választotta meg a sellyei nép. Az ezt követő napokban, felső utasításra ő váltotta le a helyi és járási Tanács és Pártbizottság vezetőit. Tudomásunk szerint egyéb tevékenységet nem fejtett ki akkoriban. Szoros kapcsolatot tartott fenn azokban a napokban a Kisgazda-párt vezetőivel és szorgalmazta a községekben is a Forradalmi Bizottságok létrehozását. - 2. November 4-én, a Járási Tanács és Pártbizottság ismét megkezdte működését. Sz. ekkor mindent átadott, s a munka ment a régi mederben tovább. Arról nincs tudomásunk, hogy ezután is lázított, uszított volna. Járt tovább rendesen tanítani a sellyei iskolába. A tanulókat nem bujtogatta, röpcédulákat nem terjesztett, fegyvert nem rejtegetett. A félévi osztályozó értekezleten még részt vett, s akkor sírva panaszolta, hogy valószínűleg el fogják vinni. Én nem tartottam valószínűnek internálását, mert az októberi napokban sem csinált olyasmit, ami ezt indokolttá tette volna. Általában az itteni vezetők is úgy nyilatkoztak akkoriban, hogy a község nyugalma szempontjából szerencsés szituáció volt Sz. kartárs megválasztása. Sellyén nem akasztottak, nem gyilkoltak senkit, még egy pofon sem csattant el. A felakasztandók névsora, ha egyáltalán volt ilyen, nem hiszem, hogy Sz.-től származott. Nem ilyen típusú embernek ismertem (...). 3. Sz. kartársat, a Megyei Műv. Osztály f. év február 23-án a Szigetvári Járásba helyezte át. Február 26-án jött haza Szigetvárról s akkor az állomáson már várták a közbiztonsági szervek. Másnap Pécsre vitték. Feleségétől úgy értesültem, hogy a napokban Pécsről is elszállították, feltehetően Kistarcsára. - Ennyit tudok Sz. D. letartóztatásáról, ill. internálásáról. A rendőri szervek s az ügyészség tájékoztatást nem nyújthat ebben az ügyben. Egyéni véleményem még az Sz. D.-ről, hogy őt mindenkor jó pedagógusnak, áldozatkész és udvarias kartársnak ismertem, s végtelenül sajnálom, hogy belekeveredett az ellenforradalmi eseményekbe. Sajnálom azért is, mert korábbi megnyilatkozásai és ismeretségünk alapján,