Rozs András (szerk.): A Magyar Kommunista Párt (MKP) és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) Baranya megyei és pécsi iratainak (1944-1948) repertóriuma - A Baranya Megyei Levéltár segédletei 2. (Pécs, 2005)

A BARANYA MEGYEI, PÉCS VÁROSI MKP- ÉS SZDP-IRATOK FORRÁSÉRTÉKE

Bár a Magyar Kommunista Párt és a koalíciós pártok megyei, városi iratanyagának meghatározó része az egykori központi Pártarchívum, ma a Politikatörténeti Intézet Levéltára iratai között található, a megyei archívumok, illetve levéltárak MKP- és SZDP-iratainak forrásértéke is jelentős. A két párt 1944 végétől a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, 1946-tól a Baloldali Blokk tagjaként az ország, illetve Baranya megye és Pécs város legfőbb döntéshozó szervének számított. A pártiratok tanulmányozása révén rekonstruálni lehet a pártok belső szervezeti rendjét, a párt-testületek személyi hierarchiáját, a pártvezetők és egyes párttagok főbb tevékenységeit. A pártiratok által képet kapunk az MKP-nek és kisebb mértékben az SZDP-nek a néphatalmi szervekben — nemzeti bizottság, igazoló, népi, földigénylő bizottságok -, az önkormányzati testületekben — megyei közgyűlés, városi törvényhatóság -, a közigazgatási végrehajtó szervekben, a közoktatási, kulturális intézmények vezetésében betöltött szerepéről. Az iratokat olvasva követhetjük a hatalmi erőviszonyok alakulását, a pártok egymáshoz való viszonyát, a pártharcokat, az MKP „szalámi-taktikájának" következetes végrehajtását, a politikai pártok ideológiáját, stratégiáját és taktikáját, a baloldali pártok és az egyházak — a „klerikális reakció" - közötti küzdelem szakaszait. A megyei pártiratokból látható, hogyan hajtották végre a helyi pártvezetők a központi pártutasításokat, illetve a parlament által hozott törvényeket, a kormány rendeleteit — így például az 1945-ös földosztást, a telepesek elhelyezését, a csehszlovák-magyar népességcsere egyezmény helyi rendelkezéseit. Az MKP-iratok igen tartalmas forrásnak bizonyulnak a többi koalíciós párt Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt és a Polgári Demokrata Párt —, valamint a nem koalíciós, azaz ellenzéki pártok arculatának, ideológiájának, politikai állásfoglalásainak, helyi szintű politikai gyakorlatának megfigyelésére. Az iratokból látjuk, hogy az MKP miként épített ki saját erőiből egy apparátust a többi párt megfigyelésére, hogyan törekedett a koncepciós ellenségkép kialakítására, milyen módszereket alkalmazott mind az úgynevezett „társutas", mind a nyíltan ellenzéki, azaz kommunista-ellenes pártok vezetőivel, értelmiségi képviselőivel, társadalmi bázisával szemben. Egyúttal megfigyelhetjük a szovjet hatalmi apparátust maga mögött tudó kommunista párt magabiztos, fölényes és igen sokszor gátlástalan akcióival szemben eleve hendikeppel induló pártok védekező , hol alkalmazkodóelfogadó, hol ellenálló-védekező taktikájának fázisait, módszereit. Az MKP-nek a Független Kisgazda Pártot, a Szociáldemokrata Pártot és a Nemzeti Parasztpártot ellehetetlenítő törekvéseit bemutató iratok jelentős forrásértékkel bírnak. Különösen értékesek, mert más forrás alig maradt fenn róluk, az ellenzéki pártokra, így a Magyar Szabadság Pártra (Sulyok-párt), a Magyar Függetlenségi Pártra (Pfeiffer-párt), a Demokrata Néppártra (Barankovics-párt), a Független Magyar Demokrata Pártra (Balogh páter pártja) vonatkozó helyi szintű, Baranya megyei, járási, községi és városi, elsősorban pécsi információk. A két munkáspárt, a Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt egyesülésére vonatkozó iratok a „jobboldali szocdemek" listáival, a Tolnai Jozse/jobboldali szociáldemokrata pécsi polgármester, valamint a Perr Viktor római katolikus pap, kisgazda pártvezető elleni kommunista hecckampányokról tudósító iratok jól reprezentálják a koalíciós korszak politikai világát és hangulatát. — 41 —