Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - SONKOLY KÁROLY: A megyefai Jeszenszky-kastély (Megyefa és földesurai)

fa-, Gyürüfő-, Goritzára és több más pusztára. 2 Előtte, még 1737 őszén 400.000 forintot fizetett a jószágért a kincstárnak.

63 A bizonytalan birtokhatárok miatt később még határvitái voltak a Melczer-famíliával

64 és gr. Batthyány Károllyal is.

65 Ugyancsak 1738-ban kapta III. Károly királytól a megyefai előnevet.

66 Részt vett követként az 1741-es pozsonyi diétán, s ezt az alkalmat használta ki arra, hogy - egyetlen fia korán elhalván - két életben maradt leányát, Krisztinát és KláA donációs levél - amelyet III. Károly 1738 máj. 22-én írt alá Laxenburgban - és függőpecsétje 1842-ben még megvolt (Jeszenszky-levt., Iratjegyzék, No.2.), hasonlóan, a pécsi káptalan által, 1738ban kiállított birtokbavezetési okirathoz (Uott., No.6.). A birtokbavezetésnél az országgyűlésen tartózkodó alispánt sógora, Pávics Antal helyettesítette. Az installációnak ekkor sikertelenül ellentmondanak olyan helybéli, Dinnyeberkiben lakó, deklasszálódott kisnemesek, akiknek ősei itt, a török előtt birtokosok voltak (Timár György: Baranya népének kontinuitása a török korban, (in Szita László szerk.: A török elleni visszafoglaló háborúk történetéből (1686-1688). (Pécs, 1989), 243-254.), 246.). Erről lásd még a XVI. sz.-i összeírások vonatkozó adatait (Horváth J.-Timár, 1972, passim). A vidéken sok a kisnemesek lakta falu a középkorban (Rúzsás, 1964, 22.; stb.). Szaszkó, 1981, 217., 8 j.nél említi Németh Béla egy kéziratát, aki egy, a MOL-ban őrzött forrásra hivatkozva azt állítja, hogy Horváth Dániel 1737-ben, a baranyai birtokára kapott adománylevélbe csúszott hiba kijavításáért folyamodott. Ez arra vallana, hogy az általunk, a Jeszenszky-levt., Iratjegyzék-ből ismert donációs okmány már a kijavított, második példány lenne, s az adományozásra már korábban, 1737-ben sor került, de a birtokbavezetéssel vártak 1738-ig, a hiba kijavításáig. (Ehhez lásd még: 63 j.). A birtokbavezetés körüli bonyodalmakat részletesen tárgyalja egy, 1744. március 15-én kelt fogalmazvány, amelyet a Pécsi Székeskáptalan Hiteleshelyi Levéltárában (BML, XII.1.) őriznek (Relationes minutae, locus VI., Fasc.B. + , No.34.). 63 Jeszenszky-levt., Iratjegyzék, No.37.: „nyugtató 400 ezer forintokrul szollo eredeti dt. Posony 12 pbris (szept.) 1737 - melly somát Horváth Daniel a vett jószágokért a k. kincstárba lefizette". Az általunk ismert, másodlagos forrásban szereplő összeg elírás lehet, s valószínűleg csak 40.000 forintról van szó. (Odor Imre sz. sz. k.) 4 A Melczer-famíliával folytatott határvitára vonatkozó források megvoltak a Jeszenszky-család iratai között (Jeszenszky-levt., Iratjegyzék, No.21. és No.31.). Az ügyhöz kapcsolódó, 1745-ös, határmegállapítási jegyzőkönyveket említi Nagy J., 1935, 12., 23 j. 65 1 745-ben végeztek határmegállapítást Végág- és a Horváth Dániel kezén lévő Csebény puszták között (Lengyeltóti János: A Batthyány és a Biedermann család egykori mozsgói levéltárának ismertetése, (in Zselici dolgozatok, II. (Pécs, 1973), 52-66.), 54.). A vitatott, ibafai határ esetében is egyezségre jutottak (Jeszenszky-levt., Iratjegyzék, No.15. és No.29.; Horváth J., 1973, 134-135.). A szomszédos földesurakkal folytatott, 1739-1748 közötti határvitákra vonatkozó iratok özv. Petrovszky Jánosné, sz. Gaál Franciska halála (lásd 275, 276 j.) után átkerültek a Jeszenszkyek birtokába, amint ez a megboldogult fiskálisa, Horváth János által, 1832 nov. 6-án összeállított jegyzékből (Jeszenszky-levt., 1. doboz, „A család által rendezett és sorszámozott iratok"-fasc.-ban) is kiderül (No.21-24.). A kor hasonló baranyai határvitáiról lásd: Rúzsás, 1964, 14-. 66 A III. Károlytól Bécsben, 1738 szept. 23-án szignált diploma (Jeszenszky-levt., Iratjegyzék, No.3.; szövege és ford.: Angyal, kézirat, pp.8-9.) kihirdetésére a vármegye közgyűlésében 1738 dec. 10-én került sor (BML, IV, 1.a., Anno 1738, pp.35-36., No.257.). A jegyzőkönyv szövegében Megyefa praediumként szerepel. Az előnevet mindkét nembeli utódok öröklik (Angyal, 1899, 69.; Uő., 1910/3., 87.). 67 József Dániel nevű fia 1724-ben született (Pécs-belv. r. k. pl., Lib. bapt. I., p. 313.: 1724 ápr. 10.; Angyal, 1908/4., 152.).