Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - DOBOS GYULA: "Emelt fővel". Élet- és pályakép Perczel Miklósról

és a gyors bukások lehetőségét egyaránt „biztosította". Különösebb előképzett­ség nélkül - személyes bátorsága és gyorsan szaporodó sebesülései következ­tében - a hadnagyi fokozatig jutott. 18 Miután „sarkától a fejéig alig volt ép része testének", majd az áldatlan téli harcok idején jobb lába is megfagyott, és a lóra sem tudott felülni, kénytelen volt megválni csapatától, 22 évesen leszerelt. Ezt követően visszatért Bonyhádra, ahol alapos körültekintéssel gazdálkodni kez­dett. Feleségül vette Kajdacsy Erzsébetet, és frigyükből 1801-1827 között 19 élő gyermek született. Az igencsak gyorsan népesedő család megfelelő ellátását kö­rültekintő gazdálkodással és kereskedéssel az apa biztosítani tudta, sőt a fiúk és a lányok egyaránt gondos nevelésben részesültek. Az alkalmazott házitanítók és nevelők közül is kiemelkedett az ifjú Vörösmarty Mihály. Ő Sándor II., Mór I. és Miklós II. szellemi nyiladozását, hazafias gondolkodásának orientálását segí­tette. Valószínűleg nem lehet véletlen, hogy míg az idősebb testvérek, István I. és Imre I. konzervatív nézeteik alapján lettek ismertek, addig a fiatalabb fiúk 1848/49 élharcosaiként a harcmezőkön jeleskedtek, mintegy jelezve, hogy Vö­rösmarty nevelése és a történelmi emlékhelyeken tett közös kirándulások mara­dandó élményt hagytak bennük. Közülük a legifjabb, Perczel Miklós II. 1821. december 15-én született Bony­hádon. 19 A család őt közigazgatási pályára szánta. Alsóbb iskolái után a fővá­rosba került, ahol kezdetben bölcseletet, majd jogot tanult. Komoly magaviseletű, megfontolt ifjú volt, akire társai hallgattak, de hiányzott belőle bátyja, Mór tüzes vehemenciája és mindenáron kitűnni akarása. Tanulmányai befejeztével Baranya vármegyében kezdte pályáját. "Vármegyei al­jegyzőként indult, majd szolgabíró megbízatást kapott. Rövid működés után le­mondott hivataláról. Nem ismeretes, hogy miért vonult vissza Bonyhádra. Az viszont közismert volt, hogy a reformkor időszakában az ifjabb Perczel fiúk Mórral az élen a radikális reformerek közé tartoztak. Amikor Tolna megyében az ellenzékiek a vármegyeházát megostromolva a pecsovicsoknak nevezett kor­mánypártiakat szétkergették, a rend helyreállítására leküldött kormánybiztos a fő­kolomposok között jelölte meg a Perczel testvéreket. A megye bár a pecsovics küldötteket is erősen liberális színezetű utasítással küldte az országgyűlésre, visszahívta követeit, és helyükbe a liberális gondolkodású Bezerédj Istvánt és az id. Perczel Miklós /.-et küldte. A pecsovicsok ismételt felülkerekedése a követek visszahívását eredményezte és a királyi biztos újabb megjelenését, aki eljárást kezdeményezett a Perczelek ellen. Ezen eljárást csak két év múlva szüntették meg. 20 Perczel Miklós az 1840-es években mindig ott található a haladó szellemű ne­messég soraiban, bár továbbra sem igényli és óhajtja a reflektorfényt, mint Mór. Aktív szervezője a Dél-Dunántúl védegyleti mozgalmának. 1847. október 11-én a Baranya vármegyei követválasztó közgyűlésen felszólalásával nagy sikert ara­tott. 21 18 TML R cs. 11/91. Életképe megjelent: Dr. Dobos Gyula „A jelen örömeiért a jövendőről ne feled­kezzetek!" Tolna Megyei Népújság 1989. júl. 22. 4. p. 19 TML R cs. H/79. 20 TML Kgy.jkv. 1839, 1841. 21 Baranya Megyei Levéltár Kgy.jkv. 1847. okt. 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom