Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - SZITA LÁSZLÓ: Bécsi haditudósítások az 1687. évi török elleni hadjáratról (1687. május-november)

hitetlenek közül sokat vágtunk le szablyáinkkal, és sokat foglyul ejtettünk közülük, úgyhogy igen meg voltak döbbenve. Mivel a gyaurok nagy sietséggel más helyekre vonultak vissza,

4 az én uram, a nagyvezír úgy vélte, hogy az egész reményét vesztett csapat menekül, s így a mi győzelmes szpáhiaink és önkénteseink nagy csapatát utánuk irányította, hogy felderítsék őket. Azonban, bár úgy tűnt, elszórtan találták őket, mégis elhatározták, hogy csatát kezdenek velünk. Mivel a csatározásaink elől mindig kitértek, tanácsunkban azt javasolták, hogy a mi győzelmes táborunk üldözze őket, s ebben az esetben teljes győzelmet arathatunk. Mikor mindezt elhatározták, mindenki parancsot kapott a táborunkban a támadásra, s ezzel a váratlan támadással sok hitetlen gyaurt küldtünk a poklokra, azonban ekkor a gyaurok utolsó szárnya

5 a nagy kapitány dombján, a kék királlyal

7 egész támadását az én jobb szárnyam ellen irányította, és mindkettő oroszlánként támadt rám táborukból, szájukból tüzet okádva. Az én katonáim ettől meghökkentek, minden fegyverüket eldobálták, olyan zavarba és rémületbe estek, hogy én - látva a gyaurok nagy bátorságát és azt, hogy csapatomat ismét rendezni nem tudom - visszavonultam, s az egész tábort az én uram, a nagyvezír mellett cserbenhagyni voltam kénytelen. Fejemet teszem rá, hogy a hitetlenek másik szárnya már Siklósra nyomult volna előre, és ott lett volna az ütközet. Mi viszont erőink végső megfeszítésével a bozótok és mocsarak között harcoltunk. Szinte valamennyiünket legyilkoltak, vagy rabszolgák és foglyok lettek. Kérlek benneteket, kedves jóakaróim, hogy ezt a szerencsétlenséget a mi leghatalmasabb és jóságos császárunknak, a monarchiák uralkodójának és az egyes helyőrségeknek se hozzák tudomására, hogy ne essenek csüggedésbe, és hogy még nagyobb szerencsétlenségre védképességük kétséges legyen, hanem inkább ezzel ellentétben azt kell nekik előadni, hogy ez a veszteség nem jelentős. Azonban mindenekelőtt attól óvlak benneteket, hogy az örök Istent kérjétek buzgón, hogy ezzel a nagy vezérrel,

8 ki nekünk az elmúlt évben is oly sok helyen és tartományban oly sok veszteséget okozott, de részünkről igen nagyra becsüljük őt - ne kerüljön több csatára sor. Biztos vagyok abban, hogy mivel az idő igen eljárt,

9 hogy a gyaurok sem fognak mást megkísérelni, minthogy különböző várakat foglaljanak el a körölöttünk levő helyekből. A mi megszabadított rabszolgáink ismerik a nagyvezért és ezért őrizkedjetek attól, hogy a kezébe kerüljetek. Lotharingiai Károly fővezér megtervezett vonulását Siklós-Mohács-Márok-Siklós vonalon valóban félreértették, sőt visszavonulásnak értékelték, s kiléptek Baranyavár-Dárda között kiépített táborukból. A Siklósra vonuló seregtől délre, Kistótf

alu-ViIlány térségében ugyan megkezdték az újabb haditábor létrehozását, amit hatalmas árok és sáncrendszer felhúzásával akartak megerősíteni, de nem fejezték be, mert a diván a támadás mellett döntött, amely katasztrofális török vereséggel végződött. 5 Helyesen balszárnya és az utóvéd (ti. a bajorok elsősorban). 6 Loui Baaden ezredével a Nagyharsány-Villány közötti fensíkon helyezkedett el. 7 Maximilián Emanuel bajor választófejedelem. 8 Lothringen, Karl V. Leopold herceg császári tábornagy (1643-1690). Célzás 1686-ra, Buda visszafoglalására. 9 Késő ősszel már nem vezettek nagyobb hadjáratokat.