Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - SZITA LÁSZLÓ: Bécsi haditudósítások az 1687. évi török elleni hadjáratról (1687. május-november)

mely azonban nem akarta azt elhinni, hanem tovább támadott: Miután ilyen módon Dünnewald tábornok továbbra is ágyúztatott, másnap az ostromlottak fehér zászlót tűztek ki, s megadást ajánlottak fel; ezt azonban részünkről nem fogadták el, hanem a helyőrséget csupán hadifogolyként tekintették. Ennyi a jelenlegi hír, erről még legközelebb többet. RELATION Arról ami a legutóbbi nagy török veszteség hírére

6 Konstantinápolyban történt, továbbá egy levél, melyet a nagyvezír a Lotharingiai herceg Őfenségéhez intézett Miután a törökök nagy veresége és vesztesége, ezzel szemben a kereszténység Isten által legkegyesebben adott győzelme az Ottoman Portához és császárjához érkezett, mindenki olyan kétségbeesésbe jutott, és egyúttal annyira elkeseredett, hogy nem csupán a legmagasabb rangú miniszterek, hanem a teljes közönséges csőcselék is azzal fenyegetőzött, hogy a nagy-szultánt selyemzsinórral kivégzik. Emiatt a nagy-szultán minden udvari nagyságot és az összes minisztereit összehívta, s ezek jelenlétében nagyon értelmes és érzelmes okokkal adta elő, hogy a jelenlegi csatavesztés és a elszenvedett károk oka nem egyedül ő, hanem a teljes Divan a legtöbb miniszterrel és tiszttel, hogy ők is tanácsolták és beleegyeztek abba, amely most ezt a rettenetes vérveszteséget okozta. Ilyen módon az elkeseredett hangulatot valamelyest ismét megenyhítette. Ezek után a szultán a birodalmi minisztereivel és a legmagasabb rangú pasáival tanácskozott arról, hogy mérlegelni kellene á legutóbb elszenvedett veszteség hatására, hogy a keresztényekkel békekötésre jussanak, hogy a magyarországi háborús nyugtalanság és oly sok vérnek a kiontása megszűnjék. Ezután a Porta a nagyvezírnek teljes felhatalmazást adott bizonyos részletekkel, hogy a császári tábornoki karnak levelet írjon és tudassa vele, hogy a Porta leghőbb kívánsága és kérése lenne, hogy egy állandó békét kössenek. Ilyenformán aztán a nagyvezír sürgönyileg levelet intézett a Lotharingiai herceg Őfenségéhez, melynek tartalma a következő: „Károly, te nagy hős vagy, aki a kereszténység hadseregét vezeted, üdvözölünk és köszöntünk Téged, s emellett tudatjuk veled, hogy mivel a nagy Isten bennünket egy idő óta úgy büntet, hogy fegyvereink, melyeket önkényesen ellenetek fogtunk, majd minden alkalommal a rövidebbet húzzák, ahogyan azt a legnagyobb veszteségeinkkel tapasztaltuk. Hogy a haragvó Isten velünk szemben irgalmas legyen, és az eddigi elszenvedett büntetéseinket megelégelje, aminek nincs még látszatja, azonban semmiképpen sincs kétségünk afelől, hogy az igazságos Isten ezzel a büntetéssel megelégedett, és bennünket ismét kegyelmébe is irgalmasságába fog fogadni. Ennek azonban még távoliak a kilátásai, amit mi nem szeretnénk remélni. Mi azonban mindenekelőtt nem mást kívánunk, mint az áhított békét, mert mint ahogy a háború és a háborút viselő fegyverek minden várost, várat, tartományokat és országokat, a világot, embereket, állatokat és növényeket, táplálékokat, kereskedelmet, cserét és kézművességet átmenetileg elzár és elpusztít - ezzel szemben mindezt a nemes béke mindenki számára lehetővé teszi. Az áldott termést a legnagyobb nyugalomban lehetővé teszi, hogy begyújtsuk, és ezután minden kereskedelem és csere eléri a kívánt 6 Ti. a Harsány-hegy melletti csata.