Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - KISS Z. GÉZA: Drávaszög és Szlavónia református egyházai a 19. századi civilizációváltás idején 1817, 1886

hanem a néhány holdas törpebirtokosok, a kétlaki foglalkozást űző iparosok és kereskedők, akik a jobb élet és a tisztes megélhetés reményében vállalták a kockázatot. A Pécsi Figyelő 1891. november 18-i cikkében olvashatjuk, hogy a Baranya megyeiek ekkor még Szlavóniát tekintették Amerikának. Dunaszekcsőről és Bátaszékről nemcsak a szegények, hanem a jobbmódúak is Szlavóniába vándoroltak. A cikk írója hangsúlyozottan kiemelte, hogy a kivándorlók többsége nem a nyomorúság miatt hagyja itt Baranyát, hanem azért, mert ott jobb földeket vásárolhat, ami az olcsóság mellett még egyéb előnyökkel is jár, s ez a körülmény nagyon sok vagyonosabb földművelőt édesget oda".

21 (Pécsi Figyelő, 1891. nov. 18.) A föld ára a Dunántúlon rendkívüli módon megemelkedett, a Mecsek-hát némely helyén 200-300 Forintot is fizettek egy holdért. Tolnában és Somogyban pedig holdanként 400-500 Forintot is kértek.

22 (Pécsi Napló, 1892. dec. 23.) A módosabb parasztok többsége itthon kereste a lehetőségeket. A századelőtől Amerika csábításának azonban már kevésbé tudtak ellenállni. A kivándorlók jelentős részét Baranya megyében a német nemzetiségiek adták, akik földszerzés és munkakeresés reményében vándoroltak ki. A kivándorlók nemzetiségi összetétele azonban heterogén képet mutatott. Míg Dunaszekcsőről a magyarok, addig Mohácsról és környékéről jobbára a sokaczok és a szerbek vándoroltak ki Horvát-Szlavonországba.

23 (Pécsi Figyelő, 1981. dec. 24.) A gazdaságilag magasabb színvonalon álló magyar és német kivándorlók Szlavóniában anyagilag gyorsan gyarapodtak és fokozatosan kiszorították a volt határőrvidéknek munkától elszokott, pazarló életmódot folytató s a szeszt, mértéktelenül fogyasztó sokáczait. A kivándorlók Horvát-Szlavónországba nem magányosan indultak el, hanem családjukkal együtt. Ha e kivándorlás mérlegét megvonjuk, akkor láthatjuk azt a népességveszteséget, amely csak utólagosan derült ki. De tetemesnek tekinthetjük az anyagi veszteséget is, mivel a kivándorlók pénzzé tett vagyonukat kivitték az országból. Arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy a horvát nacionalizmus nyomásának sokan nem tudtak ellenállni, magyarságukat elvesztették, a második nemzedék tagjai közül jónéhányan elfelejtették anyanyelvüket és a szülőfölddel sem tartották a kapcsolatot. Ez a kivándorlás a társadalmi feszültségeket, amelyek a paraszti társadalmat sújtották, megpróbálta levezetni. Kétségkívül voltak pozitív hatásai, mégis kijelenthetjük, hogy az agrártársadalom krízisét végső fokon nem tudta felszámolni. A parasztságot sújtó terhek továbbra is nyomasztólag hatottak, a föld ára fokozatosan emelkedett, a földszerzés a parasztság tömegei számára csak vágyálom lehetett. Éppen ezért nem véletlen, hogy a századelőn ebben a megoldatlan konfliktushelyzetben hatványozottabban érvényesül a minden korábbinál nagyobb tömegeket mozgósító kivándorlás, de most már az USA-ba, az „ígéret földjére". A századelő első éveitől már Szlavóniából is tömegesen vándoroltak ki Amerikába. A kisbirtokos parasztok közül sokan eladták házukat és földjüket, vagy pedig a takarékpénztárakban kölcsönöket vettek fel. Ekkor már nem csak magá21 Pécsi Figyelő, 1892. nov. 18. 22 Pécsi Figyelő, 1891. dec. 23. 23 Pécsi Figyelő, 1891. dec. 24. 24 Pécsi Napló, 1906. jan. 21.