Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - KISS Z. GÉZA: Drávaszög és Szlavónia református egyházai a 19. századi civilizációváltás idején 1817, 1886

650 forinton új orgonát készíttetett a templomba, és több hordóval együtt 6 ka­pás 31 szőlőt is adományozott. i884-ben ismét csak nádfedelet kapott a parókia, de megnövelték a két első szoba ablakait és megújították az ajtókat is. Mindezzel együtt sem mondható korszerűnek a sepsei lelkész otthona. Vörösmart Nevét a hagyomány szerint a Duna Bács megye felől jól látható magas partjai­ról kapta, amelyek magasából a római időktől fogva ellenőrizték a Duna túlsó ol­dalán történteket és a helység mindenkori birtokosainak jelentős jövedelmet biztosító révhely forgalmát. Gondoltak ezzel a török megszáttók is, akik a baranyai reformáció kezdete előtt néhány évvel (1541-ben) a mohácsi kerület (liva) adójával együtt körültekintően rendezték a vörösmarti rév használatáért járó díjakat is. A forgalom összetevői­nek alapos számbavétele azért fontos számunkra, mert igényeik megfogalmazá­sánál a korábbi magyar vámtételekből indultak ki. 32 A régi Vörösmart másik kincse a híres iskola, amelyet az 1544 tavaszán Laskó­ra érkezett Sztárai Mihály meghallgatásával az a Szigeti (Zigerius) Imre vörös­marti lelkész alapított, aki 5 évvel később (1549-ben) megvetette a híres tolnai iskola alapjait is. A vörösmarti iskolát a kor egyik alapmunkájának szerzője 33 a ceglédi, kecskeméti, körösi és pécsi gimnáziunok sorában említi. Virágzása a 17. század közepéig tartott, pusztulását a hagyomány 1686-ra teszi, amikor utol­só professzora, Gyimóthy István a tatárok elől Bácskába menekült. A protestá­nok híres iskolája a 18. század ellenreformációs kihívásai és a Duna-menti paraszt-polgárság pusztulása miatt nem tudta többé visszanyerni régi tekinté­lyét. 34 Maga a gyülekezet azonban élt, és tagjai a nehéz körülmények mellett is áldoz­tak egyházi célokra. A 18. század elejét három úrasztali tárgy idézi. Közöttük van két cinkanna ezzel a felírással: „Veresm. Ekkla (Ekklézsia) 1711.", továbbá egy arannyal futtatott, színezüst pohár, amely a dajkáló szülőföld iránti hálát idé­zi. Legrégibb jegyzőkönyve 1741-ből való, de adatait a lelkész nem közli, így a 17. század közepéről meg kell elégednünk egy Kiss János nevű polgár által 1763-ban adományozott cinkannával, és az eklézsia által 1775-ben készíttetett cintányérral. 36 A Carolina Resolutio (1731) és a Türelmi Rendelet (1781) közötti vallásüldözés idején, a gondozás tilalma miatt tönkrement régi templomuk, ezért fordultak a század közepén Baranya vármegye uraihoz kellő alázattal, hogy dűlőfélben lévő 31 Kb. 1200 négyszögöl. 32 Bővebben Vass Előd: Mohács város hódoltsági történetének forrásai. In: Baranyai Hely történetí­rás. Szerk.: Szita László. Pécs 1976. 30. p. A vörösmarti kikötő kanunnáméja. 33 Tóth Ferencz: A Magyar- és Erdélyországi Protestáns Iskolák Históriája. 1808. 34 Bővebben Baranyai Júlia: Vízbe vesző nyomokon. Újvidék. Fórum. 1977. 179-190. p. XVI. száza­di vörösmarti gimnázium. 35 A pohár felirata: Veresmarti Lázi Péter, kecskeméti prédikátor, a hazája beli R. Sz. Ekkla (Refor­mata Szent Ekklésia) számára tsinyáltatta. 1726. 36 RL PL. 1817. Vörösmart.

Next

/
Oldalképek
Tartalom