Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - SOLYMÁR IMRE - SZÖTS ZOLTÁN: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (III.rész)

küzdelmek után is megtartotta eredeti ős magyarságát. Az osztrák birodalom északeleti részén fekvő ezen tartományt az idén oly ínség sújtotta, mely hazánk 1863/4-iki nyomorát némi tekintetben még felülhaladja, mert míg az említett évben hazánk egyik részén jó termés volt, ott most az egész tartomány népe éhhalállal küzd. Az ott lakó magyar véreink, kik oly hosszú ideig, annyi küzdelmek és szenvedések között is hívek voltak hazájukhoz, nyomorukban nem folyamodhatnak máshoz, mint hozzánk honfitársaikhoz, s nekünk erkölcsi kötelességünk rajtok segíteni, kivált miután a segélyért folyamodók hitünk sorsosi, s így bennünket hazafiúi és vallásos kettős érdek csatol hozzájok, mint ez... kérelmi nyilatkozatukból kitűnik. Forrás: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, IX. évf. (1866) 215-216. hasáb. 35. Máramarosban az előző évben pusztított az éhínség. A bukovinai ínség hírére segíteni sietnek. A "Máramaros" című lap a megye közönségéhez fordul, 1866. Az ínség, mint a sz. Dávid éh oroszlánja, názról házra jár, keresvén, akit benyelhessen. Elébb hazánk gazdag alföldjét emésztette fel, majd Máramaros hegyvölgyét kereste fel, hogy az éhség pusztító hatalmának ejtse kezébe. A múlt év sanyarúságai Galíciát, Bukovinát, a Dunafejedelemségeket látogatták meg, hagyván magok után az 1866. év ijesztő napjait, melyek már is a legszomorúbb, legijesztőbb mértékben fenyegetik az éhhalál pusztító valóságával, nem képével csupán, a szegény földnépét. Mikor a hontalanul bujdosó Aeneász Didó birodalmának partjaihoz vettetett a vihar által, s pártoló segedelemért esedezett, e szavakkal fogadta volt a királyné: Tapasztaltam a nyomorúságot magam is, és megtanultam segíteni a szerencsétleneken. Máramarosiak! Mi rajtunk is keresztül ment a csapás. De a mily fenyegető volt a baj: oly gyors és nagy volt a segedeimező részvétel is, mely szegénységünk nyomorát enyhíteni törekedett. Nemcsak maga magyar hazánk, hanem a külföld is meghozta fillérét a nyomor enyhítésére. Istennek hála, s emberbarátoknak köszönet: meg lettünk mentve az éhség kitörésétől, meg azon szomorú látványtól, hogy ínségtől lássuk lakos társainkat elhullani. Ha valaki, mi vagyunk leginkább elkötelezve az „ínség" nevében, hogy nyomorba esett embertársainkon segítsünk. Forrás: Máramaros, 1866. 36. A bukovinai születésű Miklósvári Miklós Gyuláné május 25-én gyűjtőívet indít el a bukovinai magyarok megsegítésére, 1866. Segélyadományi ív! A Bukovinában ínséget szenvedő: Andrásfalvi, Hadikfalvi, Istensegíts, Fogadjisten és Tomnáti (!) tisztán magyar testvéreink által lakott