Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - SOLYMÁR IMRE - SZÖTS ZOLTÁN: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (III.rész)

reménysarjait. A kérelmező levél... azt érteti- hogy magyarjaink a művelődés és finomabb erkölcsökre nézve századokra esnek vissza. Ezen még fölöttébb nem lehet csodálkoznunk, ha azon töredéknek elszigeteltségét s szolgai állapotját tekintjük, hanem inkább lehet sajnálnunk azt, miről e nép vallási állapotát illetőleg értesítenek. A legelső községben, Istensegítsben, mely 2.360 hívővel bír, valamely korhadt és teljes összeroskadás veszélyével fenyegető fabódé az, melyet templom névvel illetnek; és ez, valamint a jó erkölcsökbeni megfogyása a népnek, nem is csoda - így ír Drusbáczky (I), az istensegítsi lelkész - „mert senki sem gondoskodik az ő lelki előmozdításáról"... Igaz, hogy a bukovinai magyarok sem az illető polgári, sem az egyházi fennhatóságokkal vér rokonsági viszonyban nem állanak, miután ők külön nemzetiség, s miután sem művelődésileg, sem állam-alkotmányilag nem értek még oda, hogy ama közegekben képviselettel bírhassanak, mindazonáltal valamint a magas kormány, melynek csak hű alattvalók kellenek, úgy a világ-egyház magasztos küldetése is, midőn hívők lelki szükségeiről van szó, kizár mindenféle rokonsági és nemzetiségi másod érdeket, s az „egy szükséges"-t mindenütt és mindenki iránt egyformán kell eszközölniök. Éppen e felfogás értelmében tevé Kovács nevezetű képviselő, ki talán éppen a mi magyarjaink közül való, e napokban a csernovitzi országgyűlésen azt az interpellation hogy a kormány minő intézkedéseket tesz a bukovinai ínség ellen? mire az elnök nyilvánítja, hogy a kormány közvetlenül nem segélyezhet, hanem erre nézve a religions fond maradékát fogja használni. Mig azonban az ilyetén és állandóbb eredményű intézkedések érvényesülhetnek, addig jobbára csak alkalmi momentan segélyezést és pallatív szereket szoktunk és kell is alkalmazni. Ily alkalmi és ideiglenes azon intézkedés, mely még most valamint moldva-oláhországi, úgy bukovinai magyarjaink vallási és iskolai ügyeiket illetőleg külföldi és idegen missiók által történik s érvényesül mindaddig, amíg a magyarországi nagyméltóságú főpapi karnak sikerülend ezen missiói-ügynek kielégítőbb, üdvösebb, érdekbevágóbb fordulatot és menetet kölcsönözni. Ily gondoskodás az is, melyet a birodalmi alkotmány még jelenleg nyújthat; addig t.i. míg annak lelke az elhagyottabb nép-élet rétegeibe is kifoly, alkalmi segélyre van szükség, mert különben el kell pusztulnia a szegény bukovinai magyar népnek... Némi segélyt tehát ama szegény testvér-népnek! melynek sem befalni való kenyere; sem pénze, mellyel a szükségeseket; sem dolga, mellyel a pénzt beszerezze; sem iskolája, hol emberi alakot öltsön; sem temploma, hogy az igazság utáni éhét és szomját csillapíthatná; sem végre öltözete és fája, mellyel a zord elemek ellen nyomorú életét védhetné, nincsen. Forrás: Imets F. Jákó, 1866. II. közlemény. 31. Nem csak kenyérrel él az ember. Ha az ínség elmúlik, a bukovinai magyarok templomépítését, könyvekkel való ellátását a Szent László Társulatnak kell felvállalnia, 1866. ... szegény hívők számára legalább Istensegítsben valamely czélszerűbb templom építése lenne szükséges: a könyörülő segély ezen oldalát, tekintve az égetőbb anyagi ínséget és nyomort, lenne szabad kiváló figyelmébe ajánlanunk a Szt.-László-társulatnak, melynek a testvérhon valamennyi életrevaló katholikusa