Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - SOLYMÁR IMRE - SZÖTS ZOLTÁN: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (III.rész)

Halljátok meg hát Magyarhon lelkes fiai és leányai, ínség-sújtott testvéreitek bi­zalmas esdeklését és teljesítsétek: „Tartsatok meg, mert elveszünk!" Midőn mi a fenyves Kárpátokon túlról, a kristályvizű Suczawa folyam kedves völgyéből, mely nekünk istenadta hazánk, esdő szónkat hozzátok küldjük, Jé­zusnak szavát halljuk hitünkben: „Mit féltek, oh kicsiny hitűek?" Oh vajha, midőn életünk hajója Ny szörnyű veszélyben hányatik, Jézus föléb­redne szívetekben és lecsendesítené e hullámokat általatok! Jézus kicsinyei, a bukovinai árva református magyarok éheznek, éhen halnak; hozzátok küldi őket Jézus, hogy enniök adjatok! Óh ragadjátok meg az alkalmat, mely ajánlkozik, hogy az Üdvözítő kedvező ítéletét megnyerhessétek: „Jöjjetek el, én atyámnak áldottai, bírjátok az országot, mely megkészíttetett nektek e vi­lág fundamentumának fölvettetése előtt, mert éheztem és ennem adtatok." - Má­té XXV. 34, 35. ­Vajha az országgyűlés érdemes tagjai között találkoznék egy, ki Krisztus szel­lemétől ihletve, felszólítaná a hon atyjait, hogy midőn a szép Magyarhon jöven­dőbeli boldogságának alapján munkálódnak, ezen külföldi árva Magyarhonnak jelen vészteljes ínségét enyhíteni el ne felednék! Mi nem tudunk, nem akarunk „kicsinyhitűek" lenni! mi hiszünk, mi remélünk, mi bízunk! Oh vajha rajtunk is megbizonyítanák nemzetünk fiai és leányai dicső jellegöket, a munkás felebaráti szeretetet, melyet a magyarhoni közelebb múlt ínség évei­ben oly világhírűleg megdicsőítettek! „Bizony mondom nektek, amit cselekedtek eggyel az én kicsiny atyámfiai kö­zül, én magammal cselekedtétek." v. 40. Bukovinában, Andrásfalván, jan. 25-én 1866. Biró Mózes, Kántor János, evang. helv. hitv. lelkész. helységbíró. Biszak József, kurátor. Forrás: Biró Mózes - Kántor János - Biszak József, 1866. 216-218. hasáb. 25. Druzbáczky Bonaventura, istensegítsi pap megrendítő beszámolója az éhínségről. Élelmi­szerhiány, drágaság, járvány, gazemberkedések. A szélsőséges időjárás miatt a mezőgaz­daság tönkrement. Az igaz lelkű pap mindenét megosztja híveivel. Főzet az éhezőknek, felkarolja az árvákat és özvegyeket. Az egriek pénzadományát szétosztja. 1866. Istensegíts, május 28-án. Az éhező bukoviani magyarok fölsegélésére küldött, 20 frt o. é. s egy ezüsthuszasból álló könyöradományt f. hó 18-án kezemhez

Next

/
Oldalképek
Tartalom