Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)
Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - SOLYMÁR IMRE - SZÖTS ZOLTÁN: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (III.rész)
csak-csak érthető. Volt eddig is rossz évjárat, ínség, de ilyen pusztító nem! Miért jutott az éhhalál küszöbére Közép-Európában a parasztság a jobbágyfelszabadulást követően? Erre az 1860-as évekre kialakult agrárstruktúra világos választ ad. Az úrbéri viszonyok eltörlése után a földesurak nem tudtak azonnal szakítani az agrártermelés hagyományos rendjével. A robot pótlására a volt robotosok „ledolgozása" szolgált egy ideig, s lassan haladt a birtokrendezés, a tagosítás, a technikai váltás. Bukovinában a parasztság csaknem mindennemű munka teljesítését megtagadta a latifudiumokon, mire azok átmenetileg galíciai munkásokat fogadtak fel, de a tartós tőkehiány miatt ez sem volt megoldás. Ekkor a szemtermelést fokozatosan visszaszorították, így nem kellett annyi arató, kapás, és hizlalással, szeszfőzéssel kezdtek intenzívebben foglalkozni. Ugyanakkor a szabad parasztság hagyományos módon gazdálkodott, s megelégedett az ellátásához feltétlenül szükséges gabona megtermelésével. 54 Korábban természetesnek vette, ha az ínséges években földesurától gabonában kapott segélyt, most azonban a kisebb készletek miatt ez csak korlátozottan és uzsora-áron történt. 55 A túlnépesedett bukovinai magyar falvak gazdálkodása a szántóföldi növénytermelés mellett zöldségtermeléssel (elsősorban hagyma és káposzta) egészült ki, .de fontos megélhetési forrásuk volt a szekerezés, a moldvai summásság - a „móduvázás" - és a határ menti illegális kereskedelem, csempészet. A szarvasmarha a családok önellátását, míg a lótenyésztés a fuvarozást és értékesítést szolgálta. 56 Ez a gazdálkodási rendszer a katasztrófahelyzetben összeomlott. A gabona ára magasba szökött, az állatoké mélyre zuhant. Takarmányul a házak fedelét is eladták, s a nép úgy éhezett, mint Erdély a Basta-járás idején. 57 „... A fele föld vetetlen maradt, mert nem volt mag, munkát nem kap a szegény nép, mert nincs, ki dolgoztasson, marháinknak több mint a felét bitangra kell bocsátani" - írja Druzbáczky Bonaventura, istensegítsi pap. 58 És így van ez az egész tartományban! Általánossá válik a lopás, a termés eltulajdonítása. Az ínség vámszedői drága pénzért, földért, áron alul elkótyavetyélt állatokért adják az élelmet. S ilyen a magyarok közt is akad. 59 A demográfiai viszonyok megítéléséhez: Kovacsics József 1963. 170., 174-175., 181. p. Az éhínség és járvány miatt megtorpant a népesség igen erőteljes növekedése. 53 Szabad György, 1987. 559. p. 54 Zachar Antal, 1899. 459. p. A birtoktagozódásról ugyanott, 467-468. p. 55 Zachar Antal, 1899. 460. p. 56 A bukovinai magyarok gazdálkodásához irodalom: Sebestyén Ádám, 1976., László János, 1935. A dohánymonopóliumot 1851-ben vezették be. 57 Az ínségben élelmezésre felhasznált növények: „Többnyire mindenféle burjánnal élnek, czihart, csipkét, gyökeret s mindeféle füvet vízzel megforróznak, s úgy eszik kenyér nélkül." Druzbáczky Bonaventura 1866. 195-196. p. „...a vadrepcét megszárították, megőrölték, korpával összekeverték, ebből sütöttek kenyeret." László János 1935. 111. p. 5B Druzbáczky Bonaventura, 1866. 195-196. p. A levél kelte: 1866. május 28. 59 László János 1935. 111. p. és Németh Kálmán 1943. 52-53. p. Lásd: a szöveggyűjteményben! (42. és 43. szám.)
