Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)
Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - GJUROV ALEXANDER: Bolgár betelepülők Baranya megyében az évszázados hagyományok tükrében (1870-1944)
aki a fiával együtt bevonul. Hagymakészletét a főváros vette meg". A második alatt: „Az árván maradt bolgár-kút", azaz a már annyiszor említett bolgárkerék. A szerkesztőség külön tudatja, hogy ezek az Új Idők fényképei. 2 1 Az akkori bolgár főkonzulátus iratai szerint az akkor mozgósított hadköteles bolgár kertészek a bolgár hadseregbe vonultak be. Nem sokkal később Sándor János (1860-1922) magyar belügyminiszter ismét intézkedett, második körrendeletet bocsátott ki 1916. április 3-án, amelyben még szigorú rendőri felügyelet alá helyezését is előírta azon hadköteles bolgárok számára, akik nem akartak bevonulni és emiatt más nemzetiségűeknek vallják magukat. A bevezető mondatból kiderül, hogy mindez a budapesti bolgár királyi főkonzulátus közbenjárásának az eredménye. 212 De voltak olyan bolgárok is, akik a honvédségbe, illetve a közös hadseregbe vonultak be és a fronton magyar alakulatokban harcoltak, ennek egyik szomorú bizonyítékára teljesen véletlenül bukkantam rá. Megtudtam, hogy a budapesti Kozma utcai köztemető 42. parcellájában bolgár katonai közös sír és emlékmű van. Egyesek tudni vélték, hogy a második világháborúban elesettekről van szó, ami teljesen kizárt, mert 1945-ben a németek ellen harcoló Első Bolgár Hadsereg csak a dél-magyarországi Baranya, Somogy és Zala megyékben vett részt harci cselekményekben, a katonai kórházak is Dél-Dunántúlon működtek. Az emlékművön levő felirat eloszlat minden kétséget: ez a 14 bolgár katona a magyar honvédség soraiban harcolt, és 1914 és 1918 között sebesült meg az első világháború frontjain, különböző magyar hadikórházakban hunyt el. Majdnem fél évszázaddal ezelőtt, a halottak napja alkalmából Suhay Imre kétszer is tett látogatást a Rákoskeresztúri, számára „a legnagyobb hősi temetőben", erről két cikket írt. A magyar és más nemzetiségű elesettek említése mellett 1941-ben 15 bolgárról írt 21 , 1943-ban viszont csak tízről. 214 A megadott szám mindkét esetben pontatlan, az évek, amikor a két anyag megjelent, világossá teszik, mi is indította a szerzőt, hogy megírja ezeket, de ő maga is megjegyezte: „A mostani nagy háború (a második világháború - G. A.) áldozataiból is százhetvenet temettek már oda, olyanokat, akik otthon haltak meg". 215 Az emlékművet jóval később, 17 évvel az első világháború vége után emelték és szentelték föl, erről tanúskodik a budapesti bolgár követség azon TA-40. számú, Georgi Kjoszeivanov (1884-1960) külügyminiszternek küldött jelentése, amelyben néhány mondatban említi a 14 bolgár katona közös sírba való helyezését és az emlékmű felavatásának és felszentelésének napját, 1935. június 21-ét. 216 Mert a fő téma más: egy hosszú tárgyalás, ez alkalommal Gömbös Gyula (1886-1936) magyar miniszterelnökkel és honvédelmi miniszterrel, ennek kérdései pedig a Duna menti államok új politikai berendezkedése, Neuilly 217 és Trianon fegyverkezési korlá211 Új Idők, XXII. évfolyam, 1915., 36 p. 212 BML Pgm. iratai, a 24732 sz. ügyirathoz csatolt 1560 -Res. BM. -09569/1916. IV. 14. sz. körrendelet. 213 Új idők, XLVII. évfolyam, 1941., 45. szám 541 p. 214 Új Idők, XLIX. évfolyam, 1943. 44. szám, 525 p. 215 Uo„ 524 p. 216 LfJJHA, (pOHaNö 176, OOHC Ns 6, a.e. Ns 2826, JI. 48-50. 217 ' A Párizs környéki Neuilly elővárosban 1919. november 27-én a bolgár küldöttség aláírta a diktátum jellegű békeszerződést az Antanttal.
