Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - SAROSÁCZ GYÖRGY: A Pécs környéki bosnyákok (horvátok) állattartása

Mohácson megrakott sóval visszafelé, a személyi legelővel szemben lévő csárdánál kifogta a lovait (140 db), és az ott ökreiket legeltető 20 személyi jobbágy figyelmeztetése ellenére a lovakat ők is szabadon engedték legelni. Ilyen számú állat legeltetését a személyiek azonban nem engedélyezték: csúnyán összeverekedtek, 5 db lovat elhajtottak. Az úriszék ez ügyben öt év után sem hozott döntést.

42 A földesúr szintén elrendelte a legelők tisztítását, A saját legelőjükét a község lakói kalákában végezték, míg az uradalmi legelőkét robotban. Ezt a munkát kora tavasszal csinálták, amikor még a szántóföldeken nem lehetett dolgozni. A bólyi uradalom gyakran az elmúlt évből visszamaradt robot terhére végeztette a jobbágyaival mondván, hogy az „üres időben" a legelők tisztításán dolgozzanak, mert más munkát nem tudnak adni.

43 A legelők tisztítása különböző apró tüskés bokrok kivágásából, eltüzeléséből és „túrások" elegyengetéséből állt. A legeltetés módja a 18. és a 19. század közepéig egyéni volt, minden család a maga jószágát legeltette és vigyázott rá. A bosnyák falvak határai nem nagyok, ezért többségükben az állatokat minden nap kihajtották a legelőre, este pedig hazahajtották. Kivétel csak azokban a községekben volt, ahol a legelők távol estek. Ezekben a falvakban (Személy, Pogány, Szőkéd) a gazdák fából akolt készítettek. A napjainkig megőrzött Kucerine, VlaSko Selo, Cardak nevű dűlőnevek arra engednek következtetni, hogy egykor itt voltak a pásztorok által ideiglenesen felállított esztenák - kucera, azaz pásztorházak, amelyek nemcsak a rossz időjárás ellen védte őket, hanem a megfejt tejet is itt tárolták, amíg nem jöttek érte. Az éjjeli legeitetők itt aludtak, a pásztorok állandó tartózkodási helye volt. Ezek elszórtan voltak felállítva, mellettük pedig az akol, ahová állataikkal esténként visszatértek. Készítési módjukat még Boszniából hozták. Az akolt gömbfából és tüskés sövényfalból készítették, mert más anyagjuk nem volt. JÓ néhány gazdának lehetett esztenája, mert a pásztorok és az állatok száma egy-egy községen belül még az 1950-es években is igen magas. Pogányban, Személyben és Szőkéden ennek számos nyomát őrzik a dűlőnevek, bizonyítják azt, hogy hegyi jellegű pásztorkodást folytattak. A falu alatt nem települést kell értenünk (Vlas*ko Selo-Vlah falu), hanem azt a helyet, ahol a pásztorok állataikat tartották: innen indultak el legeltetni és ide tértek vissza.

44 Áta legelőterülete évről-évre kevésnek bizonyult. A tehetősebb jobbágyok ennek ellenére nem mondtak le, hogy állatállományukat csökkentsék. Újabb legelőkhöz csak úgy tudtak hozzájutni, ha azt a földesúrtól bérlik, aki viszont szigorú szerződési kikötések mellett volt hajlandó a legtöbbet ígérőnek nyilvános árverésen évről-évre kiadni. De van rá adatunk, hogy a bérletet a község robotban dolgozta le. Az avasi erdő legelőül kijelölt részéért az átaiak 1838-ban előre 104 robotnapot dolgoztak. A kerületi ispán robotjegyzék alapján kéri a legeltetés engedélyeztetését az uradalomtól.

45 A szomszédságukban lévő szőkédi „Esztrokomegye" 50 holdnyi területre az átaiak bérletdíjként kötelezték magukat, hogy 30 kaszás és 60 gyűjtőnapot fognak ledolgozni. A munkát kötelesek reggel 6 42 BML Alisp. ált. i. 1326/1785. 43 BML B-M. 166. cs. 2936. sz. 44 Vlah szó több jelentéssel bír. Lásd: Etimologijski rjeönik hrvatskog ili srpskog jezika III. Zagreb, 1973. 606-608. (Lehet: romanizálódó pásztor, vagy latin nyelv valamely változatát beszélő népcsoport, vagy pásztor, aki lehet: horvát, szerb, macedón stb.) 45 BML B-M. i. 3. cs.