Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - SAROSÁCZ GYÖRGY: A Pécs környéki bosnyákok (horvátok) állattartása

a marhalevelet nem volt szabad bemondás alapján kitölteni, hanem azt személyesen kellett megnézni, és az adatokat az állatról közvetlenül leírni. Az eladott állatról „tanúsító levelet" kellett készíteni, amelyért a vevő 10 ezüst krajcárt volt köteles fizetni.

16 A falvak egy részében a gazdák az állataikat a szomszédos megyékben: Bácskában, Tolnában és Szlavóniában vásárolták, ahol olcsóbban tudtak hozzájutni.

17 Külön erkölcsi bizonyítványt kellett kérniük az alispáni hivatalból, hogy a megye területét engedéllyel elhagyhassák. A gazdák között 1886-ban mennyire alakult ki már a paraszti állatkereskedés, ezekből az adatokból nem derül ki. Feltételezhető, hogy nemcsak a saját szükségletükre vásároltak, hanem kereskedtek is vele: egy-két hónap alatt feljavították őket és újból eladták, majd újakat vásároltak. A későbbi adatokból tudjuk, hogy minden községben voltak gazdák, akik ott voltak a vásárokon (megyén belül), és főleg csikókkal vagy lovakkal kereskedtek. Az állatok beszerzése nem mindig vásárban történt: gyakran helyben is vettek, vagy a környező falvakba mentek, ahol több gazdától érdeklődtek, hogy kinek van általuk keresett eladó jószága. A jobbágyság felszabadítása után az első állatösszeírás 1852-1853-ból való. Az igavonó állatok (ökör, ló) és a sertések száma a duplájára emelkedett, a tehén tízszer, a kecske ötször lett több. Örvendetesen emelkedett az egy éven aluli növendék szarvasmarha (1123 db) és az egy éven felüli lovak (622 db) száma.

18 A tényleges állatállományra azonban soha nem kapunk teljes választ. Csak a tűzesetekből lehet megtudni, hogy az istállóban hány darab állat égett bent. Egy jól gazdálkodó gazda szarvasmarha állományára csak egyetlen adatunk van: a kökényi bírónak 1853-ban volt 4 db tinója, 2 db hasas tehene és egy üszője.

19 A juhtartás módját a megye kénytelen volt szabályozni: egy telek után 12 db birkát engedélyezett tartani.

20 1841-ben az udvardi bíró ellen feljelentést tettek, mert nem volt hajlandó csordást fogadni, a 25 gazda az engedélyezettnél több birkát tartott, a marhalegelőt leetették és tetemes károkat okoztak, a gazdák nem közösen, hanem juhaikat külön-külön legeltették. A vizsgálat szerint a fentiek nem feleltek meg a valóságnak, mert a faluban mindössze csak egy pár tehén volt található, azok is jármosak, az ökrök is kijártak a legelőre. A község gazdáinak 900 db birkája volt, ebből a helyi legelőre két falkában 200 db járt, a többi az üszögi uradalomtól bérelt bissei legelőre.

21 Ezzel azonban a falu juhtartás problémája nem rendeződött, mert a következő évben már az elöljáróság azzal a kéréssel fordult a megyéhez, hogy a gazdáknak a tartható juhok számát a föld után állapítsák meg. Egy telek után 25 db juhot engedélyeztek, akik pedig többet kívántak tartani, azok továbbra is kénytelenek voltak legelőt bérelni.

2 Udvard esetén elképzelhetetlen, hogy az egész faluban csak egy pár tehén lett volna. 16 BML Alisp. i. 585/1849. 17 BML Alisp. i. 596/1850. Pogány: Zsdrál András, Kámárics András, Klárics Márkó. 18 BML Alisp. i. 84/1852. 7718/1753. 19 BML Alisp. i. 8477/1853. 20 BML Alisp. i. 4416/1841. 21 BML Alisp. i. 3047/1851. 22 BML Alisp. i. 508/1852.