Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)
Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - SONKOLY KÁROLY: A megyefai Jeszenszky-kastély (Megyefa és földesurai)
tokot, 236 de testvérei kihaltával az egész Ferencé lett. A nagybátyjukkal, Antallal 1806-ban tett osztályról szóló iratban 237 csak Ferenc és Imre (1785-1829 után) 238 szerepelnek, az ifj. (II.) Emánuel (1787-1815) ekkor katonaként szolgált. Imre, aki abban az időben már vármegyei aljegyző, 240 az 1809-es inszurrekcióban főhadnagyként vett részt. 241 Ott volt a győri csatában is, és bátyjához írott leveleiben, későbbi visszaemlékezéseiben életszerű képet ad az eseményekről. 242 Ferenc az 1801-es nemesi felkelésnél alhadnagy volt. 243 Még ugyanazon évben apja a vármegye ajánlását kérte ahhoz, hogy a nemesi testőrségbe felvegyék, ahol 1802-ben kezdte meg a szolgálatot. 24 Sárkányné Jeszenszky Judith őriz egy érdekes olajfestményt, amely - barna kerete alapján - a bükkösdi kastélyban volt ősök galériájából származhat. A provinciális kvalitású, rossz állapotban lévő, megfeketedett kép egy, a lovát ugrató magyar nemesi testőrt ábrázol. 245 Stílusából ítélve a XVIII. sz. második felére datálható. Elképzelhető az is, hogy Ferencről készült, de valószínűbb, hogy még apjáról, Emánuelről, bár csak bizonytalan adatunk van arra vonatkozólag, hogy testőr lett volna. 246 Ferenc Bécsből való hazatérte (1805) után részt vett a vármegye közéletében. 1810-ben - sikertelenül - jelöltette magát a másod alispáni tisztre. 247 1835. de236 Apjuk végrendeletében (lásd 234 j.) kötelezte őket, hogy mindenek előtt az adósságot törlesz szék. 237 Lásd 222 j. 238 Jeszenszky Imre 1785-ben, v. 1786-ban születhetett, mert az 1809. januári, nemesi összeírásban 23 évesnek mondják (lásd 223 j.). 1806-ban tiszteletbeli, 1808-ban rendes vármegei aljegyző, 1810ben főszolgabíró, majd táblabíró lett (Angyal, 1899, 66.; viszont Ódor, kézirat, 1992, archontológiájában nem hozza). 1828-ban, Torontál vármegyében országos csszeíróbiztosként működött (Szaszkó, 1981, 118.). Végrendelete 1828. máj. 13-án, Szentlórincen kelt (Jeszenszky-levt, 1. doboz, „Végrendeletek, gyászjelentések"-fasc). Ebből kiderül, hogy a fivéreket igazi testvéri szeretet fűzte egymáshoz. Imre 1829 végén még élt (lásd 115 j.), halála időpontját nem ismerjük. 239 Jeszenszky II. Emánuel 1805-ban, amikor a Gyulay Ignác-féle, 60. sz. gyalogos ezredben zászlótartó, átlép a nemesi felkelő seregbe (Angyal, 1899, 66.). Az 1809-es inszurrekcióhoz kapcsolódó, nemesi összeírásban (lásd 223 j.) említik, hogy császári katona. Jeszenszky II. Emánuel Pécsett hunyt el, 28 évesen, 1815. dec.22-én (Pécs-belv. r. k. pl. Lib. mort. Ill, p. 133.; Angyal, kézirat, p. 15.; Uő, 1899, 66.). Ekkor a 2. székely gyalogezred kapitánya (Temetési szertartásrendje, Jeszenszkylevt, 1. doboz, „Végrendeletek, gyászjelentések"-fasc). 240 Lásd 238 j. 241 Angyal, kézirat, p. 15. Százada korábbi vezetőinek eltávozása után ő lett az egység parancsnoka (Ódor, 1989, passim). ' 242 Ódor, 1989, passim. 243 Angyal, 1899, 66. • 244 Angyal, 1899, 66. 1802. júli. 1-től (Angyal, id. h. febr. 6-át hoz) 1805. máj. 15-ig tartó szolgálata mellett rövid életrajzát, családját és leszármazását is hozza: Hellebronth, 1940, 196, No. 524. 245 Olaj, vászon, 94x70 cm. 246 Angyal Pálnak, a XVIII. sz.-i vármegyei jegyzőkönyveket felhasználó tanulmányaiban (lásd: Bibi.) - amelyekben pedig sok, a vármegye által a testórségbe való felvételre ajánlott nemesi ifjúról szó esik - Jeszenszky Emánuel nem szerepel ilyen kontextusban. A festményen kívül az egyetlen halvány adat az, hogy Hellebronth, 1940, 196. a fiúnál, Ferencnél említi, hogy „A gárdista J. Emánuel ... fia". Ezzel szemben az apa nem szerepel a testőrök itt hozott névsorában, még az elutasítottak között sem. Uitt. említi Ferenc olajportréját, amely akkor Gödrén, özv. Jeszenszky Imréné, sz. Csernovics Laura birtokában volt. Jelenlegi őrzési helyét nem ismerjük. 247 Angyal, 1899, 66.
