Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)
Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - SONKOLY KÁROLY: A megyefai Jeszenszky-kastély (Megyefa és földesurai)
Ibafáét. 176 Csebényben, 1771-ben még csak pár szénégető német család él az erdős területen, s 1785-ig csak puszta. Ekkoriban német telepesek érkeztek ide. 177 Az 1780-as évek közepén csak zsellérek lakta új telepítésnek írják. 178 Van rá adat, hogy az erdőt a lukafai üveghuta német munkásai irtották ki, s először ők telepedtek le nagyobb számban. A Széchényi-féle összeírás 19, a jozefinus népszámlálás 21 házat hoz, 23, ill. 24 családot, 100, ill. 108 lakost, közöttük 4 iparost. A parasztok - új telepesek és zsellérek lévén - szabadköltözésűek, telkes jobágyok nincsenek. 180 Az Antal által építtetett udvarházat a Pesti-féle baranyai földrajzi név gyűjtésben Csebénynél 2. sz. alatt hozott Jeszenszky-kastéllyal azonosíthatjuk, amelyet 1982 előtt már romként említ. Ekkor már csak a pincéje volt meg. 181 1 fi? Jeszenszky Antal alig melegedett meg Csebényben, ismét tovább költözött. 1788-ban újra osztályt tettek Emánuellel. A vonatkozó osztálylevél 1788. március 26-án, Pécsett kelt. 183 Elképzelhető, hogy ez Amália testvérük (férjezett Bachó Jánosné) előző évi halála miatt vált szükségessé. 184 E forrásról csak említésből tudunk, tartalmát nem ismerjük, s elképzelhető, hogy a szóban forgó költözés nincs összefüggésben az osztozkodással. Lehet, hogy Antal kényelmesebbnek tartotta Megyefán lakni, miután 1786-ban a Hegyháti járást felcserélte a Szentlőrinci járás főszolgabírói hivatalával. 185 Tisztségét - bátyjához hasonlóan, aki ekkor a Baranyavári járás főszolgabírája 186 - II. József abszolutista kormányzása idején is végig megtartotta. 187 Ez nem csak az akkor, a hivatalnokokkal szem176 Taba, 1975, 204-221. (táblázatok); Dányi, 1975, 6-7., No. 49. és 12-13, No. 200. Az előző jegyzetben hozott forrásban: No. 61, Megyefa: Ant. v. Jeszenszky, 58 ház, 340 fő; No. 64, Tsebén: Ant. v. Jeszenszky, 26 ház, 108 fő; No. 65, Ibafa: Ema. v. Jeszenszky, 103 ház, 694 fő. 177 Egy 1745-ös, határmegállapítási iratban még puszta (lásd 65 j,-ben id. Lengyeltóti J, 1973, 54.). Betelepüléséről: Szaszkó, 1981, 96.; Pesti, 1982, I, 361-362.; Bán, 1990, 38. Rúzsás, 1964, 133. részletesebben ír erről, de a betelepítést - tévesen - későbbre, a XVIII. sz. végére teszi, ráadásul a továbbiakbán Jeszenszky Antalról még 1815-ben, sőt az 1830-as években is, mint élő személyről beszél. A falu korai történetét egykorú források alapján foglalja össze Vargha K, 1941, 44. Legfontosabb forrása a mozsgói plébánia 1790 k, Kollárovics Sebestyén plébános (Vargha, 1941. még Zubanovics nevet hoz; Uő, 1968. már Kollárovicsról ír) elkezdte História Domus-a. 178 „Urbarialis investigate", 1787 febr. (BmL, VII, 2. f. doboz, 1 ./A.pallium), p. 5.: „neo-impopulata ex meris inquillinis". 179 Vargha K, 1941, 32. (közvetett adat); Pesti, 1982, I, 362, No. 1. (Szabás pta.). 180 Lásd 175 és 176 j. 181 Lásd 166 j. 182 Lásd 164 és 185 j. 183 Jeszenszky-levt, Iratjegyzék. No. 45. 184 Lásd 146 j. 185 Lásd 171 j. Kortársa, Kollárovics mozsgói plébános feljegyzései (lásd 177 j.) szerint Jeszenszky Antal „bizonyára a hely csúnyasága és a maga gyalázatos híre miatt" költözött el Csebényből (Vargha K, 1968, 121.). 186 1783-tól (Angyal, 1912/3, 107.). 187 Angyal, 1899, 65, 66. 1787-től Jeszenszky Antal ismét a Hegyháti járás főszolgabírája (Angyal, kézirat, p. 17.; Uő, 1913/2, 72.).
