Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - SONKOLY KÁROLY: A megyefai Jeszenszky-kastély (Megyefa és földesurai)

vonultukban. Sok elnéptelenedett középkori falu soha többé nem támadt fel új

: r mint például Egéd vagy Szentdomján, amely csak később lett lakott puszta, i. jgyefa újratelepítésével kapcsolatban a helytörténeti szakirodalomban eltérő adatok szerepelnek. Pesti szerint az addig lakatlan hely 1740 után népesült be a környékbeli magyar falvakból.

35 Ezt igazolja az egykorú források vizsgálata, amelyekből az is kiderül, hogy a Bükkösdi- völgy felső része és környéke amelyet a földművelő lakosság hiányában a saltus viszahódított az ager-től

36 akkoriban a kincstár kezén volt.

37 Nagy Jenő - a bükkösdi r. k. pl. archívumára hivatkozva - azt állítja, hogy a későbbi földesúr apja, Horváth József, Szerem vármegye főadószedője még 1705-ben telepítette újra Megyefát.

38 A közlés téves,

39 hisz a levéltári forrásokból egyértelműen kiderül, hogy Megyefa még 1738-ban is csak praedium.

40 Hibás a keresztnév is, mert Horváth Dániel apja, aki 1669-ben I. Lipóttól armálist nyert, Horváth Péter volt. Nemességét ugyanazon évben hirdette ki Győr vármegye.

41 Innen vándorolt be a család Baranyába,

42 ami tipikus jelenség ebben a korban, amikor az egykori királyi Magyarország területéről sokan az igen megcsappant lakosságú, s nemesi vezetőréteg nélkül maradt, a töröktől újonnan visszahódított vidékre költöztek, nemesek és parasztok egyaránt, a jobb boldogulás reményében.

43 Nincsenek arra vonatkozó adataink, hogyan és mikor került a Horváth-család kezére a szóbanforgó, ekkor még szinte teljesen lakatlan, erdős terület. A bizonytalan birtokjo34 Szita László: Baranya népeinek pusztulása a 18. század elején. Újabb dokumentumok a „rác" és a dunántúli kuruc csapatok dúlásáról. BH 1974-75 (1976), 95-120.; Nagy L., 1986, 31., 79-80. 35 Pesti, 1982, I., 613. (No.24.). 36 A megye pusztulásáról a XVI-XVII. sz.-ban: Taba, 1941. A szóban forgó terület erdősödéséről forrás: Conscriptio et Aestimatio Bonorum et Pagorum Provisoratus Quinq. Ecclesiensis, Anno 1696. i (Wien, Hofkammerarchiv), (XX. sz.-i, kéziratos másolata: BML, 03.), p. 19. (lásd uerről. 32 j.). 37 Várady, 1897, 550. (forrást nem hoz). Lásd még a 32, 36 és 45 j. 38 Nagy J., 1935, 12. 39 A bükkösdi r. k. pl. archívumában semmiféle ilyen adatot tartalamzó dokumentum sincs. 40 Horváth Dániel 1738-ban nyert, megyefai előnév adománya még az évben történt, közgyűlési kihirdetésének jegyzőkönyvi rögzítéseben Megyefa még praediumként szerepel (Angyal, kézirat, p. 8.). Ezért általában nem fordul elő a korábbi forrásokban (lásd 32 j.). 41 Jeszenszky-levt, Iratjegyzék, No.1.: „Néhai Horváth Péter Armalista lógó pecséttel.". (Szaszkó, 1977, 209. ezt a tételt kifelejti és No.1. alatt, tévesen, a No.2. iratot hozza, ennek következtében egész sorszámozása hibás lesz.) A szóban forgó nemességadományozásra, kihirdetésére vonatkozó adatok az akkor benutatott, eredeti armális alapján szerepelnek az 1732-es nemességvizsgálatnál (Angyal, 1909/4., 121.). Az armális címerleírását hozza: Aldásy, 1938, 127-128. (lásd 94 j.). A családra lásd még: Angyal, kézirat, p. 20. (családfa); Andretzky, 1909, 36.; Kempelen, V. (1913), 104. 42 Ódor, 1992, 80. Szaszkó, 1981, 219-220. (13 j.) konkrét bizonyítékok nélkül - Felhő, 1970, 470.-re hivatkozva - azt állítja, hogy a megyefai Horváth-családnak Sopron vm.-ben is voltak birtokai. Még arra sem ismerünk adatot, hogy az itteni Horváthok rokonai lettek volna Horváth Dánielnek. A beköltözés időpontját megadó forrás nem került elő. Nemességüket Baranyában - az általunk ismert források alapján - nem hirdették (Ódor, 1992, 88-89.). Lehet, hogy csak a fiatal Horváth Dániel települt át. Az első, reá vonatkozó adatunk pécsi házassága 1721-ben (lásd 50, 51 j.). A Jeszenszky-levt, Iratjegyzék, No.48., a számára a vármegye által, nemességéről kiállított testimonális bizonyára az 1732es nemességvizsgálathoz kapcsolódik (lásd 41. j.), 43 Szabó István: A nemzetiségek térnyerése és a magyarság, (in Domanovszky Sándor(szerk.) : Magyar művelődéstörténet. IV. k. (Bp, é. n.), (111.-); Ódor, 1992, 79-81.