Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - SONKOLY KÁROLY: A megyefai Jeszenszky-kastély (Megyefa és földesurai)

jelenlegi külső járószinttől mérve csak kb. 25 cm mélységig mennek le. Az ÉK-i szárny alatti, kis, kétrészes, dongaboltozatos pince lejárata az udvari oldalon van. A kastély homlokzatai vakoltak, a helyreállítás előtti állapotban szürke színűek, a nyílászárók mázolása pedig zöld. A nyílások keretelése (profilált) és a homlokzatarchitektúra többi eleme is habarcsból készült. Csak a hatszögű torony alsó részét látták el terméskő burkolattal, s itt az ablakok is nyerstégla keretelést kaptak. Az épületen vakolt lábazat fut körbe, s fent tagolt, de eléggé egyszerű főpárkány van. Az udvari homlokzatokon és a DNy-i oldal középrizalitjánál kosáríves ablakok láthatók, s csak az utóbbiaknál van íves szemöldökpárkány. A többi nyílás egyenes záródású, tagolt szemöldökpárkányokkal. Az udvarra szolgáló főbejárat építménye előreugrik a sarokból. Ezen kívül, még a D-i sarokpavilonnál és az alagsor, valamint a pince ajtaján lehet bejutni az épületbe. (A felújítás előtt a két szint között nem volt belső összeköttetés.) A rövidebb szárny ÉK-i végén egy újabban létesített ajtó is található. A kastély leglátványosabb homlokzata a kertre néző, DNy-i, amelyet a már emiített torony és a sarokpavilon fognak közre. Aszimmetrikus elhelyezkedésű, kéttengelyes középrizalitját íves timpanon zárja le, mezőjében kőből kifaragott, de az utóbbi években vakolattal befröcskölt kettős címerrel, amely a helyreállítás során végzett tisztításnál megsérült. Az attika csúcsát és széleit bádoglemezből készített vázák díszítik. Az épületszárnyakat kontyolt nyeregtető fedi. A D-i saroknál, a tereferélőnél, a főbejáratnál és a tornyon pedig csúcsos süvegek láthatók. A héjazat hódfarkú cserép, s néhol még megvannak az eredeti, taréjos gerinccserepek is. A tetőcsúcsokon egykor elheiyezett bádog és kovácsoltvas díszeknek már csak a romjai láthatók. A toronysisak míves megformálású, bádog padlásablakait néhány évvel ezelőtt pusztították el egy tatarozás alkalmával. Az É-i főbejáraton át egy, kis méretei ellenére is reprezentatív kialakítású, sokszögű előtérbe jutunk, amelyből két lépcsősor vezet fel a szárnyak udvari oldalain végigfutó folyosókra. A viszonylag szerény alapterületű épület helyiségeinek többsége síkmennyezetes, kivéve az ÉK-i szárnyban található 3. és 4. számú, dongaboltozatos szobákat és az ÉNy-i szárny oldalfolyosójából másodlagosan leválasztott 8. sz. előteret, amelyet csehsüveg boltozat fed. A régebbi kialakítású ajtók, ablakok tölcséres bélletűek, de sok újabb ajtó is látható a belsőben. Másodlagos elhelyezésben találhatunk két fehérre mázolt ajtókeretet, amelyeknek kannelúrázott pilaszterei a XIX. sz. első felében elterjedt díszítések épületasztalos munkákon. Az ÉNy-i szárny szobái közötti válaszfalakat pár évvel ezelőtt bontották le. Itt a középső, a DNy-i homlokzat középrizalitja mögött elhelyezkedő, kétablakos helyiség lehetett a kastély „díszterme". A Ny-i torony kívülről hatszögű, belső tere viszont csonka kör alaprajzú. Az emeleti toronyszobába öntöttvas csigalépcső vezet fel. A kastélyt körülvevő, elvadult park még mutatja az egykori gondoskodás nyomait. Alatta, a falun átfolyó patakocska mellett, az új vegyesbolt helyén volt az urasági vízimalom. Az út túlsó oldalán egy XIX. sz. eleji parasztház látható. A kastélykert feletti dombon álló kőkereszt körül a földesúri család kis sírkertje található, jórészt már ledőlt, XIX-XX. sz.-i sírkövekkel. Közelében van az egykori A kastély helyisegeinek a kutatásnál adott sorszámait lásd a periodizációs alaprajzon.