Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - TEGZES FERENC: Pecséthasználat a magyar közigazgatásban az Antant-szerb megszállás alatti Baranyában 1918-1921 .(I.rész)

nyomot. Éppen úgy megtalálható magyar nyelvű kiadmányon, mint szerb vagy horvát nyelven íródott ügyiratokon. Ennek a pecsétnek a használatát 1921. június végéig követhetjük nyomon. Sajátos helyzetéből adódóan - tudniillik, hogy nem volt főispán-kormánybiztossá kinevezve - Rajits nem a korábban említett formulát használta, hanem a következőt: „Az SHS kormánytól nyert felhatalmazás alapján, mellyel az 1886: XXI. tc. 47. §-ában biztosított jogkör reám ruháztatott...". A (8) alatt bemutatott magyar nyelvű pecsét használata továbbra is érvényben volt. Rajits, mint megbízott kormánybiztos-főispáni teendőket ellátó alispán ezt a fajta pecsétet csak a magyar nyelvű ügyiratok hitelesítésére használta. Ennek a pecsétnek a használatára utaló nyomok 1921. január 18-a után megszakadnak A megszállók megpróbáltak mindent az annexió érdekében. Ezt a törekvést támasztja alá a pecséthasználat is. 1921 júniusában nemcsak a magyar, hanem a horvát nyelvű körirattal rendelkező főispáni pecsét használatát is beszüntette a kormánybiztos-főispán. Új pecsétet készíttetett: szerb körirata magában foglalta a kormánybiztos-főispáni címet, Pécsre vonatkoztatva is (11). Ettől az időponttól a megszállás megszűnéséig már csak ez az egy főispáni pecsét volt használatban. Természetes tehát, hogy minden hivatalos iraton, amit a kormánybiztos-főispán írt alá, ez a pecsét szerepel a hitelesítés eszközeként, bármilyen nyelven is íródott. Az eddigiekben arra utaltunk, hogy a pecsétet az használta, akié volt, illetve akinek a nevében eljártak, annak a pecsétje került hitelesítő eszközként az iratra. Azonban előfordult - igaz szinte csak kivételként -, hogy azonos típusú iratokon csak a főispáni aláírás hitelesítette az abban foglaltakat, pecsét nem került az iratra. így 1919. április 3-án, amikor is Dunaszekcső község határozatát hagyta jóvá,

32 de egy másik véghatározatáról is hiányzik a pecsét A főispáni pecsét használatának vizsgálatánál a másik ritka eset, amikor nem a saját pecsétjét használta, holott saját funkciójában járt el. Ilyen eset fordult elő 1919. április 3án.

34 Ekkor az alispán magyar nyelvű pecsétjével erősítette meg az iratot (III). 1919. október 31-én szintén az alispáni pecsétet használta.

35 Egy esetet találunk, amikor (1919. június 3-án) a kormánybiztos-fősipáni pecsét helyett a szerb-horvát köriratú és a vármegye címerét tartalmazó pecsétet használta.

36 Elképzelhető, hogy az aláírás pillanatában nem volt kéznél a saját pecsétjei közül egy sem?! Végigtekintve a főispáni kettős pecséthasználaton, az tűnt volna logikusnak, hogy a magyar nyelvű pecsétjét csak a magyar nyelven szerkesztett iratokon használja, az idegen nyelvűt pedig a nem magyar nyelvű ügyiratokon találjuk meg. Mint láttuk, nem ez történt. Kivétel persze akadt. De ez ritkán. Eddigi kutatásaink során mindössze két esetben találkoztunk olyan okmánnyal, amelyen megmutatkozott ennek a kettős pecséthasználatnak a példája. A kinevezési okiratot hasábosán állították ki, bal oldala szerb nyelven, jobb oldala magyarul. Az 31

390/1921. sz. 32

Alisp. ir. 1806/1919. sz. 33

3042/1919. sz. 34

Főisp. ir. 1792/1919. sz. 35

1799/1919. sz. 36

3181/1919. sz.