Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - SOLYMÁR IMRE: Gazdaságcentrikus értékrend, gazdasági magatartás. Adalékok a dél-dunántúli németek mentalitástörténetéhez

nál a magyar és német életvitel és szokásjog összevetésére a 2. táblázat szerint. Külön figyelmet érdemel, hogy a háztartás, mint pénzügyi-gazdálkodási egység áll a középpontban. A gazdaság generációk közötti átadására csak a végón történik utalás, de az öröklés egyelőre még nem súlyponti téma, mint később.

131 2. táblázat A család és a háztartás gazdasági szerveződésének verbális modellje Szulok vidékén az 1840-es években. Szulok vidéki magyaroknál Szulok vidéki németeknél - Egy féltelekre sokszor négy-öt házaspár szorul, akik mind közösre keresnek. - A német ifjú és leány - mihelyt felserdül - atyjától fizetést húz. - A félteiket hamar megmunkálják. Ezután vagy napszámos munkát keresnek, vagy fuvar után látnak. A beszerzett bért a családatya szedi be. - Ha megházasodik s az atyai háznál marad, ő és felesége is jó bért kap, sőt még egy darab dohányföldet is. Ezáltal „iparra serkentetik és szerezni kezd". - A bérért történő irtás, kaszálás, kapálás, részes aratás és cséplés az ifjú házas emberek fő foglalatossága. -E kedvezések mellett is legfeljebb addig marad meg az atyai háznál, míg annyit megtakar'rthatott.amennyivel kezdeni tud, a maga kezére dolgozhatik. Ezáltal „jókor" önállósághoz szokik, a szükséget tűrni tanulja. Hogy a kezdeti szükségen enyhíthessen, „kettős iparral" dolgozik. - A közös kereset és közös fogyasztás nem nagy „ingert" ad a családtagoknak. - A szükség egyszerre lepi meg az egész családot, annál is inkább, mivel asszonyaik nem jó gazdaasszonyok. -Amikor a szükség megszűnik, „vetélkedve gyarapodni törekszik". - Mivel az „örökös atyai kormány" súlya alól nem menekülhetnek, a 30-35 éves férfiak vállalkozást nem próbáltak, önállótlanok, renyhék, csüggetegek. - Az évtizedek múltával az ifjak az öregek „támaszává" válnak. („De minek annyi támasz?") - Ha a német gazda gyengülni kezd, maga mellett tartja, vagy maga mellé veszi a fiát, esetleg vejét - támaszul. A neves honvédtábornok, Perczel Mór Tolna megye „aranykorára" visszatekintő írásával zárjuk a sort. Az 1881-ben megjelent munka többek között a nemzetiségeknek a reformkorban felmutatott gazdasági előrehaladását, sajátos pozícióját értékeli. így a németekét és a magyarokét, kik hol partnerei, hol vetélytársai egymásnak. Eközben a délszlávok - „lassú terjeszkedés" nyomása alatt - egyre fogytak, szegényedtek. „A németek szorgalma, szerencséje kifogott rajtuk..." írja.

132 Perczel az egész megye gazdálkodását átlátta. Összességében nem érzett sem magyar, sem német fölényt. Annál is inkább az etnikumok egyes gazdasági ágakra való szakosodását s a táji munkamegosztást. „...Átaljában (!) mind a magyar, mind a német: szorgalmas, becsületes népség volt; különösen a simon^Barcsy 1846. A magyarországi németek öröklési jogszokásairól lásd: Mattyasovszky Miklós 1904. 285-422. p. 1 ^Meggyőződése, hogy a német telepítést többnyire azoknak a császári tábornokoknak vagy hazaáruló régi főuraknak köszönhetjük, akik a Rákóczi-féle szabadságharc, Thököly-féle felkelés, majd a vallásüldözések után Németország „...minden zugából behozott germánokkal..." telepítettek. Egyébként a sváb szerinte igen szép fajta és igen derék, erényes, szorgalmas..." Perczel Mór 1881. 8. szám, 1. p.