Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Források és tanulmányok a gazdaság, társadalom és politika történetéből - ÓDOR IMRE: Nemesi társadalom a török hódoltság utáni Baranyában

A pécsi provizorátus egyébként a jelentősebb jövedelmű tiszttartóságok körébe tartozott.

17 A bevétel azonban a kamarai törekvések ellenére sem emelkedett arra a fokra, amelyet e területek a megyei igazgatás idején biztosítottak. Ugyanakor a körülmények ismeretében megállapítható, hogy a kipusztult megyék benépesítéséig ennél jövedelmezőbb rendszer aligha volt megvalósítható. Az újraadományozott vármegye A belső igazgatásnak a vármegyei rendszerhez való közeledésében a kezdő lépést az 1687. augusztus 8-án pécsi püspöki megbízást kapó Radonay Mátyás™ tette meg, ám főispáni jogkörét nem sikerült elismertetnie. A katonai és kamarai tisztviselőkkel folytatott hosszú küzdelmének eredményeként - püspöki címének megerősítésén és az egyház javainak visszaszerzésén túl - a széthullott pécsi egyházmegyét sikerült helyreállítania.

19 Az újjászerveződő vármegye tisztségeit régi nemesség híján kamarai tisztviselők és más megyebeliek töltötték be. Az első alispánról {Nagy György László, csáktornyai majd kanizsai jószágkormányzó) 1693-ból van tudomásunk. Ugyancsak ebben az évben tartották az első megyegyűlési is.

20 A megye működőképességének megteremtésében a következő lépést az a kérelem jelentette, melynek alapján az uralkodó, I.Lipót 1694. október 10-én Baranya vármegyének új címer-pecsétet adományozott. A török alóli felszabadulást követő években a megyehatárok kérdése szóba sem került. A kamarai igazgatás sajátos feladatai következtében figyelmen kívül hagyta a régi állapotokat, s így egészen a kilencvenes évek derekáig nem került napirendre a határok ügye. A normalizálódó belső viszonyok, s kiváltképpen az adórendszer visszaállítása folytán, nemkülönben a katonaság elszállásolása miatt azonban előtérbe került a megye régi határainak pontosítási igénye. A kilencvenes évek közepétől a határok kérdése meg-megújuló vita tárgyát képezte megyénk és a szomszédos Tolna és Somogy között. A középkori Baranya lényegesen nagyobb kiterjedésű volt, főként a Dráván túli területek jóvoltából. A török időket megelőzően a vármegye természetes hatá17

1692-től 1700-ig a vám- és harmincadhivatalok tiszta bevétele megközelítve a 100000 forintot, jóval meghaladta a szomszédos kerületekét. Lásd Tagányi Károly: A budai jószágkormányzóság jövedelme és kiadása 1686-1700-ig. Magyar gazdaságtörténeti Szemle, 1897. 285-297.p. 18

Radanay (általánosabb használatban: Radonay) a Varazsd megyei Dubravicán született 1630ban. Előbb katonai pályára lépett, majd elhagyva a hadsereget filozófiát és teológiát tanult. 1663-ban szentelték pappá, majd horvát főúri családoknál nevelősködött. Később Szelepcsényi György prímás káplánja és titkára lett, aztán egervári plébánosként működött. A király 1674-ben zalavári apáttá nevezte ki. 1676-ban a zalavári főkapitány tisztét is átvette, s onnét került a pécsi püspöki székbe. A részletesebb életutat lásd Babies: Radanay...4-5.p. 19

Rendkívüli fordulatokkal tarkított küzdelmeit nyomon követi Babies: Radanay...6-21.p. ^Föglein Antal: Baranya vármegye levéltára. Levéltári Közlemények, 1927. 219.p. és Béli: i.m. 21.p. 21

Ódor Imre: Baranya vármegye címer-pecsétjének évszázados viszontagságai. Baranya, 1988/1-2. 38-39. p. 22

Holub József: Adatok a Baranya és Tolna megye közt folyt határper történetéhez (1693-1720). Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1959. 23

Szabó Dénes: Magyarország közjogi alkatrészeinek és törvény hatóságainak területváltozásai. Magyar Statisztikai Szemle, (Vl.évf.) 1928.