Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)
Források és tanulmányok a gazdaság, társadalom és politika történetéből - SZITA LÁSZLÓ: „A század legkeményebb, legvéresebb csatája" (1691 .aug. 1-31.) Dokumentumok a szalánkeméni csata történetéhez
ságnak kellett segítenie, megkeződött a harc, hol a gyalogság egy része mindjárt az ellenséges sáncig, sőt az árokba nyomult, de mivel a mellvéd mögött álló török janicsárok rettenetesen lőtték őket, minek nyomán sok tiszt és közkatona, Souches tábornok úr is megsebesült, mások meg is haltak, mire valamennyire visszahúzódtak. De miután segítségükre sietett 4 ezred: a Neuburg, Hollstein, St.Croy és Darmstatt, von Hollstein herceg és Arenberg 12 vezérőrnagy urak vezetésével, kik nagy lendülettel az ellenséges sáncra rontottak, valamint Guido von Starhemberg tábornok úr jó példája nyomán, újra felálltak ós támadtak, mely több alkalommal hasonlóan történt és mindig javítottak a gyalogezredek, a dombon álló kitűnő tisztjeik vezetésével. Közben a sereg többi része sem pihent, éspedig először a balszárnyra és az oldalakra támadó ellenséget szorította vissza a keményen harcoló Castelli- és Hofkirchen-dandár. Ezután az ellenség egycsomóba össszeqyűlve, nagy dühvel rárontott a jobbszárnyra, gróf Saurau tábornok csapatára, figyelembe sem véve a kis és nagy ágyúkat. Mivel igencsak nagy erővel jöttek, és a szárny egy része ezenkívül ki volt téve a janicsárok és az ágyúk tüzének, végül minden összeomlott és viszonylag nagy veszteség keletkezett, különösen, mivel a Serau-, Styrumb- és Darmstatt-ezredek Serau tábornok úr minden igyekezete ellenére visszahúzódtak, ós így ott 2 zászlóaljat lekaszaboltak, ós nagy lett a vesztesége az Oetting-, Beck- és Alt-Starhembergezredeknek ós egy brandenburgi ezrednek. 6 óráig a mieinknek igen rossz kilátásaik voltak, és a szerencse mindaddig az ellenség oldalán állt, a mieink maguk is kételkedtek, hogy megmenekülnek, mivel megosztottságuk folytán nem volt menedékük, mégis a legmagasabbtól a legalacsonyabb rangúig mint az oroszlánok küzdöttek, ós egyetlen zászlóalj vagy svadron sem volt, mely ne került volna be az összecsapásba. A málhánál és a tartaléknál állók, kik bajtársaikat gyakran látták bekerítve és rettenetes tűzben, hatalmas hangon buzdították őket, ostromolták az eget, és Istent hívták segítségül. Eközben a Corpo di Battallia a brandenburgi Barfuss és Zand 14 tábornokok vezetésével Saurau tábornok úr segítségére jött, mely által, amennyire lehetett, újra föleszméltek ós addig védekeztek, míg végre az éjszaka beállta előtt egy órával a Castelli- és a Hofkirchen- dandár, valamint a balszárny, hol most Őméltósága Loui herceg magas személye is tartózkodott, előretört a tábor ellen, ahol azt nem sáncolták el, és szemmel láthatóan Isten segítségével benyomultak hátulról az ellenség táborába, és ugyanakkor a törököket a hegyről is elűzték. Amikor látták a magyarok és a rácok, kik még viszonylag hátul áltak, hogy a mieink az ellenség táborában vannak, ugyancsak nagy lendülettel benyomultak oda, jól tartották magukat ós bátran odavágtak, ezáltal a jobbszárny is tért nyert az előrenyomuláshoz, az ellenség középre került, sánca és a Duna között sarokba szorították, saját ágyúikat fordították ellenük és azokból lőtték őket, tehát végülis fölébük kerekedtek. Az ellenséges lovasság, melyet az örök rebellis, Töckely 15 vezetett, ki viszont időben odébbállt, a jobbszárnyon tört utakon verekedte át magát, de közben sokan elestek. A gyalogság a sáncokban még elkeseredetten küzdött, úgyhogy ott még sok fáradságba került, míg az ellenséget teljesen elpusztították, von Hollstein herceg is itt halt meg. A törökök oly reményvesztettek, a mieink oly hara12 Aremberg= Arenberg gróf. 13 Helyesen Serau vezérőrnagy. 14 Jacob Wilhelm Zant (Zanthe) császári altábornagy. 15 Thököly Imre gróf.
