Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)
Források és tanulmányok a gazdaság, társadalom és politika történetéből - SZITA LÁSZLÓ: „A század legkeményebb, legvéresebb csatája" (1691 .aug. 1-31.) Dokumentumok a szalánkeméni csata történetéhez
zött, az ellenség őket a 400 újonccal együtt a Caprara- ós a Hofkirchen-ezredből, kik a biztonság kedvéért hozzájuk csatlakoztak, a tábortól 1 mérföldnyire körülvette, és ezt az 1400 embert, mielőtt a mieink segítségükre siethettek volna, 30 kivételével, 2 órányi hadakozás után - hol sok török is elesett - lekaszabolták, az említett vezérőrnagyot foglyul ejtették, kit másnap az ellenséges táborban kezén-lábán megkötözve megtaláltak. 10 Eközben a törökök kezére jutott 250 ólelmiszerszállító kocsink ós több mint 100 markotányos hajó, melyekről az emberek többsége elmenekült ós másnap Merodeval bátran harcoltak. 11 A császári élelmiszerszállító hajókból nem kevés veszett el. Ezáltal a keresztényeknek nagy káruk származott, az ellenségnek viszont megnőtt a bátorsága, úgyhogy a fenti módon gonoszul úgy nyilatkozott, kiirtja a mieinket. Mivel a mieink így nem juthattak semmihez, az éhínség kitörésének veszélye miatt sürgősen csatába kellett bocsátkozniuk. Éppen 18-án szökött át egy keresztény, ki egy előkelő töröknél szolgált, ki annakelőtte nálunk volt fogoly, ós akkor e keresztény segített neki kijutni, és mindeddig nála maradt. Ez a keresztény azt mondta, ura őt elrejtette egy hajó fenekén, mivel a törökök a tanácsban határozatot hoztak, hogy amennyiben az ellenség diadalmaskodik, minden keresztény foglyot le fognak kaszabolni a seregnél és másutt is. A csata után e keresztény ura is átjött a mieinkhez. 19-ón napkeltekor seregünk zászlóaljakban az ellenség felé indult, ekkor a Dunán megjelent egy ellenséges hajóhad nagy vitorlás hajókkal, és folyamatosan ágyúzta a mieinket, de kárt nem okozott. Dél körül a két sereg zászlóaljak szerint már nem állt messze egymástól. A jobbszárnyat Őméltósága Loui von Baaden herceg, a balszárnyat von Dünnewald gróf tábornagy úr vezette. Az ellenség több mint 100.000 főből állt, több mint 60.000 tartozott a legjobb katonái közé egy 15.000 janicsárból álló maggal. Ehhez hozzáadódott még előnyös elhelyezkedése, háttal a Dunának, előtte egy mély árok mellvéddel, melyet egy erődéhez hasonlóan építettek, egyedül a balszárnyon nem volt még teljesen elsáncolva a tábor. Gyalogságunk nagyobb része, 20 zászlóalj: 4 az Alt-Starhemberg-ezredből, 3 a Souches-ből, 1 a Kitzola-ból, 13 a Guido Starhembergből, 1 a Kaunitzból, 1 a Vaudemont-ból, valamint a Neuburg- ós a Hollstein- lovasezred azok támogatására a legnagyobb és legnehezebb ágyúkkal korán felvonult egy magaslatra a jobbszárnyhoz, tőlük jobbra a Duna és velük szemben az ellenséges tábor helyezkedett el. A többi csapat is felállt a szokott rendben az ellenséggel szemben. 3 órakor egy bombával jelt adtak a támadásra, mire 200 vagy még kevesebb lépésnyire megközelítették az ellenséget, majd mindkét oldalon megkezdődött az ágyúzás. Bár úgy tervezték, hogy a balszárnnyal valamivel korábban támadnak, mint a jobbszárnnyal, hogy ezáltal helyet készítsenek az ellenség 80 ágyúval ellátott kitűnő sáncával szemben az egy dombon álló gyalogságnak, és megverve az ellenség lovasságát, mely a mieinkkel szemben állt fel a síkon, benyomulnák a táborba ott, ahol még csak kissé vagy egyáltalán nem volt elsáncolva. De a balszárny sokáig elidőzött, ahogy mondták, a nagy növényzet akadályozta. Ha ez a szárny időben támad, ahogy tervezték, sokkal kevesebb veszteséggel tudtuk volna elvágni az ellenséget. A jobbszárny ezzel szemben kissé gyorsan nyomult előre, és mivel azt szükségképpen a fennmaradó gyalog10 Hét tagja az Arco családnak küzdött a török ellen, mind magas rangban. Schaffen szövegében szereplő őrnagy volt. Valószínű valamelyik főtiszt fiáról van szól? 11 Gróf Merode, később altábornagy.
