Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)
Források és tanulmányok a gazdaság, társadalom és politika történetéből - SZITA LÁSZLÓ: „A század legkeményebb, legvéresebb csatája" (1691 .aug. 1-31.) Dokumentumok a szalánkeméni csata történetéhez
igyekezete, végül összeomlott és azáltal nagy veszteség keletkezett, különösen, mivel a lovasság közé került zászlóaljak közt zavar támadt és őket, ahogy ott álltak, levágták. Ezt Őméltósága, az őrgróf parancsára segítségükre jött Corpo di Battaglia, melyet a brandenburgi altábornagy, Barfuss vezetett és báró Zant vezérőrnagy úr dandárjai helyrehozták, így az említett von Serau tábornok, amennyire lehetett összegyűjtötte csapatát és együtt mindaddig állták az ellenség támadását, míg végül, egy órával az éjszaka beköszöntése előtt a Castelliés a Hofkirchen-dandárok, valamint a balszárny, hol Őméltósága is tartózkodott, addig tört előre, míg hátulról benyomultak a török táborba és ezáltal a sereg többi része helyet kapott, ők is közelebb kerültek az ellenséghez, azt így középre szorították, megverték és a Duna és a sánc között minden oldalról körülzárták és legyőzték. Bár az ellenséges lovasság a jobbszárnyon tört résen nagyobbrészt megmenekült, de a gyalogság a sáncban még mindig oly elkeseredetten védekezett, hogy a mieink közül sokan, történetesen von Hollstein herceg is a már elfoglalt táborban esett el, ós sok fáradságba és vórontásba került, míg a már legyőzött ellenséget teljesen elpusztították. Ebben a pillanatban ez mondható el a csatáról, mivel még nem írható le minden hadmozdulat, melyből sok volt, sem az egyes tettek, ahogy egymást követték. De illő még hozzátenni, hogy egyetlen svadron vagy zászlóalj sem volt, mely csatába nem került volna, talán sok évszázad óta nem volt ilyen elkeseredett és szörnyű összecsapás, tehát mind az ellenség, mind a mi oldalunkon sok szép részletet lehetne megemlíteni. A vezérőrnagyok, ezredesek és más tisztek a helyükön, a magasabb rangú parancsnokok pedig, mint gróf Dünnewald tábornagy, gróf Souches táborszernagy, gróf Styrum lovassági tábornok és a brandenburgi altábornagy, Barfuss, Őméltósága dicső példája nyomán ott, hol az idő és a szükség megkívánta, lelkesedésükkel és nagyszerű magatartásukkal, végül minden császári, bajor és brandenburgi tiszt és közkatona mérhetetlen nagy bátorságot mutattak, és mindannyian hozzájárultak ahhoz, hogy a csatát megnyerjük. E győzelem során a császáriak kezére jutott 154 mindenféle nagy és kis ágyú, nagyon sok zászló, köztük a nagyvezír és minden pasa zászlaja és a teljes tábor a török hadikasszával együtt, mely 54 nagy láda rézpénzt tartalmazott, húsz-egynéhány más láda ruhákkal és több száz kaftánnal, az összes teve és öszvér. Az ellenség sok katonát is veszített és mind a foglyok, mind a mi számításaink szerint húsz-egynéhány ezer főre becsülik veszteségüket. A legkevesebb tíz- vagy tizenkétezer janicsárból a legtapasztaltabbak és legjobbak közül, akik a táborban voltak, alig menekült meg valaki. Lovak, szamarak és tevék hihetetlen nagy számban feküdtek a csatatéren az emberi tetemek mellett. Különösen jó hír számunkra, hogy, ahogy azt három Belgrádból szökött rác és más foglyok is megerősítik, maga a nagyvezír 6 is elesett, a janicsár agával, és sok más pasával és magas rangú tiszttel együtt. A mi oldalunkon, Istennek hála, a katonaság vesztesége jóval kisebb és a közkatonáké az összecsapás nagyságát és a hevességét nézve, viszonylag elviselhető. Von Hollstein herceg vezérőrnagyon és Boucquoy ezredesen kívül, kik elestek, valamint gróf Souches táborszernagyon és gróf Guido von Starhemberg vezérőrnagyon, von Arenberg hercegen ós Corbelli grófon kívül, kik megsebesültek, a halottak száma 3170, a 6 Kóprülüzáde Musztafa.
