Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)
Források és tanulmányok a gazdaság, társadalom és politika történetéből - SZITA LÁSZLÓ: „A század legkeményebb, legvéresebb csatája" (1691 .aug. 1-31.) Dokumentumok a szalánkeméni csata történetéhez
térség lezárásával ugyanúgy megvalósíthatatlan, mivel a császári sereg arra nem képes, hogy e térséget teljesen megszállja a nagy távolság miatt, de azt sem képes meggátolni, hogy egyik vagy másik oldalon egy nagyobb terület ne maradjon nyitott, melyen keresztül az ellenség bizonnyal zaklatná a Szalánkeménről szárazföldön érkező szállítmányokat. így 14-én világos nappal, az ellenség szemeláttára a sereget Datztól fél órányi távolságra a Dunáig visszavonták, ós a tábort háttal az említett folyónak verték fel. A rákövetkező napon, mivel a leírhatatlanul nagy hőség miatt az emberek kifáradtak, valamint, hogy az ellenség kedvét elvegyék a meneküléstől, pihenőnapot tartottak. 16-án tovább vonultak felfelé a Duna mentén, és hasonlóan az előző naphoz, némi csatározáson kívül, mely nem akadályozhatta őket az előrenyomulásban, nem történt semmi más. 17-én korán az ellenséges sereg a tábor előtt mutatkozott, de miután a mieink tanácsosnak tartották, hogy közelebb menjenek az élelmiszerhez és a kirakodással létrehozott kis hajóhadhoz, azontúl a hely, ahol álltak, nem volt túlságosan jó, a sereg három vonalban és zászlóaljak szerint az ellenség szeme előtt, félig jobbra, felfelé mozdult el a Duna mellett. Bár az ellenség néhány ezer lovassal állandóan támadta és rátapadt az előzőleg jól felszerelt utóvédre, az mégis először von Styrum 3 lovassági tábornok, majd gróf Hofkirchen 4 vezérőrnagy jó és kitűnő hozzáállásának köszönhetően, szünet nélküli csatározás és ágyúzás közben, jól és rendben folytatta a vonulást, és el is érték a kijelölt táborhelyet és rendben elhelyezkedtek. Másnapig az ellenséggel kapcsolatosan nem törtónt más, csak annak megfigyelésre küldött elővédjétől, nem tudni miféle ijedtség folytán, megszökött közel 400 felnyergelt, teher nélküli ló, és éjfél felé olyan sebességgel és erővel rontottak táborunkba, hogy már azt hittük, az ellenség támad; sok ló felnyársalta magát a vadásztőrökbe, de a többit majdnem mind megfogta a táborőrsóg és a legközelebb álló ezredek emberei. A katonák ezt jó előjelnek tekintették. 18-án a sereg, nem kételkedvén abban, hogy az ellenség aznap támadni fog, hogy előnyösebb helyzetből csaphassanak össze, félig jobbra felhúzódott a magaslatra, háttal a Dunának, a balszárnnyal a Szalánkeméni sánc mentén, a jobbszárnnyal a völgy és meredek lejtő mentén és oly előnyösen helyezkedtek el, hogy szinte kívánták az ellenség támadását. Az viszont messzire elhaladt a sereg mellett. Mivel valószínűleg néhány átszökött franciától hírt kapott arról, hogy a Boucquoy-dragonyos ezred (melynek ezredese a seregnél volt) a paranccsal ós a kapott hírekkel ellentétben, szerencsétlenségére, túl sokáig maradt távol és még nem csatlakozott a sereghez, az ellenség azt a seregtől egy órányi távolságra körülfogta és két órányi küzdelem után, mielőtt segítségükre siethettek volna, néhány kivétellel, kik a Dunába vették magukat, levágták őket, emellett néhány száz újoncot a Caprara- és a Hofkirchen-ezredékből, kik a biztonság kedvéért csatlakoztak az ezredhez, és 250 élelmiszerszállító kocsi is odaveszett. Bár ez nem kis veszteség volt, tekintve, hogy az ezred egyike volt a legjobbaknak, mégis úgy gondoljuk, e szerencsétlenséget a leghatalmasabb Isten mégis inkább a keresztény fegyverek áldására rendelte, mivel az ellenség bátorsága és elbizakodottsága oly mértékben megnövekedett, hogy a császári sereget lebecsülte és Pétervárad és a császári sereg közt és annak szeme láttára volt bátor letáborozni ós magát elsáncolni, azt 3 Styrum (Stimm, Sthírum) Hermann Otto grof.(1652-1704) 4 Laurenz Hofkirchen(1649-1694)
