Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - TILKOVSZKY LÓRÁNT: Nemzetisógpolitika Magyarországon 1918/1919-1944/1945

nem magyar falvakban. Hasonló diszkriminációs jelleggel folytatta Dél-Erdélyben a román kormány a terményrekvirálást a magyar gazdáktól. Kállay már 1942-ben miniszterközi bizottságot állított fel Kolozsváron a panaszok helyszíni kivizsgálására, de nem sok eredménnyel, mert ez a bizottság is természetesnek tartotta a magyarság vélt vagy valódi érdekeinek a románság rovására való érvényesítését. A kormány rendelete, amely a visszacsatolt területeken végrehajtás alatt álló földreform-revízió során az erdőbirtokoknak az eredeti tulajdonosok számára való visszajuttatását írta elő, különösen erdélyi viszonylatban volt sérelmes. További elkeseredés szülője volt a görögkeleti vallásúak áttérítésének erőszakolása, illetve egy magyar szertartás-nyelvű görögkeleti egyház létrehozása, valamint a „visszamagyarosítási" akció. Mivel az Erdélyt megosztó határ túlsó oldalán román részről folytatott nacionalista politika - mint korábban egész Erdélyben - hasonló módszerekkel ós kíméletlenséggel dolgozott, a magyar közvélemény nagy többsége felmentést látott ebben minden lelkiismereti aggály alól. A tömeges kölcsönös menekülés a határ egyik oldaláról a másikra, jelezte a helyzet súlyosságát. Az Erdélyi Párt magyar párt volt, amely az erdélyi románság panaszaival való foglalkozást lehetetlennek tartotta mindaddig, amíg az erdélyi magyarságnak is vannak súlyos panaszai.

64 Délszláv viszonylatban a magyar nemzetiségi politika revíziójának jegyében feloldották a zár alól az egyházi ós kulturális célokat szolgáló szerb egyházi birtokokat, engedélyezték a Srpeka Matica kultúregyesület eddig betiltott működését, megszüntették a délszláv telepesek internálását, visszatérhettek a Bácskába, ahol őslakosnak számító szerb gazdáknál vállalhattak munkát. Politikai szervezkedést a dólszlávoknak sem engedélyeztek. A megbékélés útjában azonban mindenekelőtt az újvidéki véres események álltak; az ezek honvéd- illetve csendőrtiszt főbűnösei ellen indított eljárást Horthy 1942.augusztus 13-án megszüntette. Bajcsy-Zsilinszky Endre ellenzéki (kisgazdapárti) képviselő eddig hasztalan követelte - példátlanul heves parlamenti viharok közepette - a bűnösök megbüntetését; később már a kormány maga is szükségesnek látta ezt. 1943. december 14-én kezdte meg a vezérkari főnök különbírósága az ügy tárgyalását, a szabadlábon védekező vádlottak azonban 1944. január közepén Németországba szöktek.

65 A német kisebbség, amelyet a bécsi népcsoport-egyezmény a Volksbundnak szolgáltatott ki, nem volt egységes. Egy részük elvakultan belevetette magát a német náci mozgalomba, és az 1943. tavaszi újabb - ismét 20 ezer népinémet önkéntest besorozó - SS-toborzás következtében növekvő véráldozatokat is hozott „a német győzelemért". A Volksbund szerepet vállalt Magyarország háborús gazdasági teljesítőképességének felmérésében, a németek elől rejtett tartalékai feltárásában. Maga is szította a zsidóellenes hecckampányt, információs ós propaganda szolgálatot végzett az országnak a németek oldalán való kitartása biztosítására. Deutsche Mannschaft néven létrehozott rendfenntartó alakulatai a népcsoport önvédelmét, valójában a velük tartani nem akaró németek terrorizálását szolgálták. Ez utóbbiak 1942 második felétől az ún. Hűsógmozgalomba (Treuebewegung) kezdtek szerveződni a kormány hallgatólagos támogatásával. 64 Csatári Dániel: Dans la tourmente. Les relations hungaro-roumaines de 1940 a 1945. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974. 65 A.Sajti Enikő: Délvidék, 1941-1944. A magyar kormányok délszláv politikája. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1987.