Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - TILKOVSZKY LÓRÁNT: Nemzetisógpolitika Magyarországon 1918/1919-1944/1945

országokkal kialakítandó szövetségi viszony elképzelésével öntött szocialista tartalmat a polgári demokratikus forradalom nemzetiségpolitikai kezdeményezéseibe: iskolák százaiban látott hozzá a nemzetiségi anyanyelvnek a tanításban való alkalmazásához, a nemzetiségi művelődés anyanyelven történő kibontakoztatásához, illetve a területi autonómiák kiépítéséhez. Rutén vonatkozásban ugyan mihamar meggátolta ezt Kárpátalja cseh katonai megszállása 1919.áprilisában, de a nyugat-magyarországi vármegyék Ausztria által Burgenland néven magának igényelt, ám meg nem szállt németlakta részein elősegítette a német területi önkormányzat szerveinek létrejöttét és működésük megkezdését.

5 Mindez nincs ellentmondásban az ország területi integritásának védelméről kinyilvánított lemondással: Kun Béla ezt a németlakta területet egy szocialista rendszerű Ausztriának - nyilatkozatai szerint - átengedte volna; bizonyos, hogy Kárpátalját viszont Szovjet-Ukrajnának, ha létrejött volna a szomszédság. Mint ismeretes, a Tanácsköztársaság katonai erejével a cseh intervenciós csapatoktól megtisztított szlováklakta területeket nem kebelezte be, hanem ott egy Szlovák Tanácsköztársaság létrejöttét segítette elő, és késznek mutatkozott támogatni a csak rövid életű Szlovák Tanácsköztársaság szoros kapcsolatra lépését Csehországgal abban az esetben, ha szocialista forradalom kerül ott is hatalomra.

6 Már a Népköztársaság, de különösen a Tanácsköztársaság idején heves támadásoknak volt kitéve és szívós ellenállással találkozott az ellenforradalmi erők részéről a forradalmak nemzetiségpolitikája. Nemzetietlenséggel, sőt nemzetellenessóggel vádolták a magyarosító politika fáradságosan elért eredményeinek lerontásáért, a megelőző évtizedek alatt magyar tannyelvűvé változtatott iskolák „visszanémetesítéséért", „visszaszlovákosításáórt", s a területi autonómiákért, amelyek - mint hirdették - inkább szolgálják az elszakadási tendenciákat, mint a megtartásukra való törekvést. Különösen fel voltak háborodva azon, hogy az ország belső területein, még a főváros környékén is támogatja, sőt maga kelti fel a kormányzat a nemzetiségi törekvéseket, s hogy területi autonómia van előirányozva pl. a Dél-Dunántúl németsége számára is.

7 Amikor a Tanácsköztársaság 1919. augusztus 1-jén a román katonai intervenció támadása és saját belső problémái következtében megbukott, a szociáldemokrata Peidl Gyula által alakított ún. szakszervezeti kormány - amely a Tanácsköztársaságot megtagadva a nemzetisógpolitikában is a polgári demokratikus Népköztásaság vonalára akart volna visszatérni, az erdélyi szász származású Kneller Viktorral töltve be a nemzetiségi miniszter visszaállított posztját mindössze hat napot ért meg (1919.augusztus 1-6.), mert a román megszállás alá került fővárosban szervezkedő ellenforradalmárok egy csoportja megdöntötte.

8 Helyébe Friedrich István kormánya lépett (1919.augusztus 7 - november 24.), amelyben Bleyer Jakab, bácskai sváb származású budapesti egyetemi tanár került a nemzetiségi minisztérium élére. Miniszteri ténykedését az ország te5 Gergely Ernő: Az ukrán és a német kérdés a Magyar Tanácsköztársaság nemzetiségi politikájában. Századok, 1969.2-3.sz. 425-488.p. 6 Kővágó László: A Magyarországi Tanácsköztársaság és a nemzeti kérdés. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1979. 7 Vietor, Martin : A nemzeti önállóság és a nemzeti egyenjogúság kérdéséhez. In: Társadalom ós nemzet a Magyar Tanácsköztársaságban. Szerk.: Mészáros Károly. Budapest, 1970. 83-91.p. 8 Kirschner Béla: A „szakszervezeti kormány" hat napja (1919). Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1968.