Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - GERHARD SEEWANN: A magyarországi németek fejlődése. A nyelv és a tradíciók megőrzésének lehetőségei

és intézkedéseinek hiányos realitástartama, amellyel összefüggésben értelmezhető a magyarországi németség máig jellemző állapota, hogy mint potenciális csoport eddig messzemenőkig az informális és magán szférába visszavonult társadalmi életre volt kénytelen szorítkozni. Amikor ma Magyarország egy átfogó össztársadalmi és politikai reform nagy lehetősége előtt áll, akkor ezt a lehetőséget a magyarországi németség érdekében úgy kell hasznosítani, hogy a politikai és társadalmi feltételeket a demokratizálódás irányában alapvetően átalakítja, hogy ezáltal az etnikai tudat teljesen szabadon és akadálytalanul fejeződhessen ki, és - ami még fontosabb - maga az etnikum mint csoport önálló életet alakíthasson ki teljes felelősséggel és autonómiában, az össztársadalmi berendezkedésben való intenzív részvétel mindazon lehetőségeivel, amelyek egy pluralisztikusán felfogott társadalomban jogállami alapokon mindenki számára adottak. • Még ha sikerül is ilyen ideális feltóteleket teremteni és elfogadtatni, megmarad a feladat, hogy a keretet tartalommal töltsék meg, éspedig újfajta tartalommal, amely a teljesen megváltozott létfeltételeknek felel meg. így például: A magyarországi németek szövetségének tevékenységét ós szerveit jellemző eddigi csaknem kizárólagos orientálódását a paraszti rétegre - amely az etnikumnak már csak legfeljebb egyharmadát reprezentálja - át kell gondolni és alapos revízió alá venni, mivel az időközben bekövetkezett strukturális változásoknak ós ezzel a társadalmi valóságnak semmiképp sem felel meg. A nosztalgikus falusi romantika értelmetlen ápolása egy megfelelően alacsony szellemi színvonalon, a folklorisztikus elkötelezettség egy olyan népszokás irányában, mely az elmúlt évszázadok már letűnt vagy éppen letűnőben lévő agrárkultúrájához kapcsolódik, ez az elvből visszatekintő tevékenység egyszerűen kontraproduktiv, mivel olyan fikciókba kapaszkodik, melyeknek minden reális alapja egészében vagy nagymértékben elveszett. Az ilyen irányba mutató törekvések hosszútávon csak az etnikum mint társadalmi csoport dezintegrációjához vezethetnek, mivel ezen tendencia következtében a magyarországi németek más csoportjai, melyeknek súlya növekvőfélben van, magukat hosszú időre kirekesztve érzik, különösen az értelmiség igen fontos csoportja. Ugyancsak elhibázott a törekvések túlzottan egyoldalú koncentrációja a nyelvre, nyelvoktatásra és nyelvápolásra, aminek következtében másra és az asszimilációs folyamat keretében az identitástudat sokkal döntőbb komponenseire kevés figyelmet szentelnek, így pl. a történelmi tradíciókra, saját történelemre, a mentalitásra ós értékszemléletre, melyek ugyancsak egy eddig alig vizsgált változásnak vannak kitéve. A magyarországi németség csak akkor tud mint csoport fennmaradni, ha abból a reális tényből indul ki, hogy ezen csoport döntő többsége nyelvileg messzemenőkig asszimilálódott. Ezen többségtől semmiféle hatóság ós semmilyen szövetségi funkcionárius, aki túlságosan a múltra orientálódik, nem veheti el az időközbon megszerzett létalapját, az elmúlt 40 év és a háború utáni időszak traumatikus tapasztalatainak talaján létrejött identitását, mely szerint elsősorban, egyszer és mindenkorra magyar, messzemenőkig integrálódott a magyar társadalomba, melyhez a magyarországi németek több mint egynegyede a vegyes-házasságok révén közvetlenül is tartozik. Magyaroszságot elvitathatatlan hazának tekinteni, magyarnak lenni minden ezzel járó joggal és kötelességgel, magyarul beszélni ugyanazon a szinten, mint mindenki más az országban - ez a jelen magyarországi németség időközben el-