Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)
Források és tanulmányok a gazdaság, társadalom és politika történetéből - SZITA LÁSZLÓ: „A század legkeményebb, legvéresebb csatája" (1691 .aug. 1-31.) Dokumentumok a szalánkeméni csata történetéhez
jei közül végül nem maradt más életben, mint Guido di Starhemberg tábornok és herceg Carlo di Vaudemont, 11 ők is mindketten sebesülten. Ezalatt nem maradt tétlen a hadsereg többi része sem. Az ellenség előbb a balszárnynál és az arcvonal közepét támadta, majd egy heves és élénk támadás után jelentősen visszaszorította Castelli és Hoffkirchen dandárjait, de mivel az ellenség teljesen összezsúfolódott, a jobbszárnyon gróf Serau dandárjai oly nagy hevességgel rohanták le őket, ügyet sem vetve minden ágyú és puskatűzre, mely továbbra is nagy erősségű volt, ezenfelül egy része ennek a szárnynak ki volt téve az ellenség sáncaiban lévő ágyúknak, de ez nem akadályozta meg a hősies és derekas küzdelmét az említett altábornagyoknak. Végül az ellenség egészen áttört és jelentős kárt okozott, leginkább néhány gyalog zászlóalj öszszekeveredése miatt, amelyek a lovassághoz keveredtek, és amint megálltak, le lettek kaszabolva. A hadrendet azonban többször helyreállította a derékhad, melyet Brandenburgi Barfus altábornagy vezetett 12 , és báró Zanth altábornagy 13 dragonyosaival, akik a segítségére siettek, úgy, hogy a fent említett Serau tábornok ilyen szerencsésen minden lehetségest megtett, és mind együtt újból erőteljesen ellenálltak az ellenségnek, míg végül egy órával éjfél előtt Castelli és Hoffkirchen dragonyosai és a balszárny annyira előrenyomult, hogy jobbról behatolt az ellenség táborába, és ezzel levegőt és teret adott a hadsereg többi részének, hogy az ő oldalukról is tudjanak rohamozni, ezzel az ellenség éjfélre le lett verve, s minden oldalról beszorítva a sánc ós a Duna felé lévő szűk helyre, és így teljesen alulmaradt. Az ellenség lovassága bár módot talált, hogy nagyobb részben elmeneküljön egy résen, melyet a jobbszárny hagyott, de a gyalogság reménytelenül, bár már le volt győzve, tovább folytatta a védekezést a sáncban. Nem kevésbé nagy vesztesége volt a mieinknek, nevezetesen halálát lelte Hollstein herceg, és valóban nagy fáradságba és vérbe került a már legyőzött ellenség megsemmisítése. így, és ennyire számolhatunk be erről a nagy csatáról, mivel nincs lehetőség külön-külön részletezni minden egyes eseményt a sokból, annyit lehet még hozzátenni, hogy Badeni Lajos herceg kitűnt minden elképzelhető bátorsággal, ügyességgel és erénnyel, amint személyesen igyekezett mind a legveszélyesebb és hevesebb alkalmakkor, hogy a kellő intézkedéseket megtegye, és helyrehozza a hadrend felbomlását, mert az ellenség különleges ügyessége és makacs kitartása miatt sokáig egyenlő esélyük volt, és a győzelem kétséges volt. Gróf Dünnewald tábori marsall, tábornok, gróf Souches a tüzérség tábornoka, gróf Styrumb a lovasság tábornoka, Brandenburgi Barfus altábornagy szintén kivették részüket ebből a heves napból, jelesen viselkedvén a helyzet kívánalmainak és a szükségletnek megfelelően, és mindenütt megmutatkozott ügyességük és bátorságuk ő császári fensége nagyobb szolgálatára. Ugyanígy a főtisztek és tisztek mindannyian a saját helyükön nagy vitézséget és hevességet tanúsítottak, amint a szövetségesek tábornokai és tisztjei, és az ő igen gyors ós jeles merészségük nem kevésbé járult hozzá a győzelemhez, mivel nem lehetséges 11 Carl Thomas Vaudemont herceg császári altábornagy, Carl Heinrich Vaudemont herceg, tábornagy fia. 12 Johann Albrecht von Barfus (Barfuss) a brandenburgi választófejedelmi gárdaezred (gyalogos) parancsnoka. 13 Jacob Wilhelm Zant (Zanthe) császári altábornagy, báró, császári vértesezred parancsnoka. 1688-1704 között minden hadjáratban részt vett.
