Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - SOLYMÁR IMRE: Gazdaságcentrikus értékrend, gazdasági magatartás. Adalékok a dél-dunántúli németek mentalitástörténetéhez

3. táblázat A hosszú távú konjunktúra és a helyi adottságok kihasználására törekvés tipikus magatartásformái Tolna megyében, 1820-as évek. Tipusok, Helyzetleírás az Egyed-féle összeírás szerint, 1828. Az adottság felismerhető, de kihasználására nem törekednek. Madocsa, református magyar falu: „ A kereskedés, tsinálmányok, dohány termesztés, mint a fuvarozás is náluk divatban nintsenek". Medina református magyar és délszláv falu: „A szántás-vetésen kívül semmi másbul a lakosok kenyerüket nem kereshetik, melyek oka a dologtalanság". Adottságokat felismerik ós kihasználni törekednek. Murga, evangélikus németfalu: „...leginkább bor és dohány..." Nagyszékely, református német falu: „... bor, dohány és mák... A mesteremberek... tsak olyankor folytatják mesterségeket, amikor más külső munkájok megengedi, mivel többnyire szőlőből és mezei munkájok után élnek". 7o/na, magyar és német katolikusok: „...hajóval való fuvarozás és dohány termesztés... " Helyi adottságaik korlátozottak, de lehetőségeik bővítésére törekednek. Mucsfa, evangélikus németfalu: „A dohányt pedig Tabódon pénzért vett földökön (!) termesztik a határban, minthogy a föld sovány s hegyes..." Várdomb, katolikus németfalu: „...a marhatartásra nézve legelő nincsen... egy néhány teheneiket más szomszéd határokra nyáron bérelni készpénzbéli fizetésért kénytelenittetünk... árvizek miatt... szénákat más helyekrül..." ból, az ifjabbaknak pediglen az mezei munkából áll mulatságok".

161 Azt, hogy hat napon át látástól vakulásig illik dolgozni, a teveli leírás fogalmazza meg, ti. a falu lakosai egész héten által későn, korán, legnagyobb szorgalommal és serénységgel munkálkodván..." csak ünnep és vasárnapon engedhetik meg maguknak a mulatság-keresést.

162 Kifejezetten puritán életvitelről - nevezetesen a tánc, szerencsejáték, kocsmázás tiltásáról, mindezeknek a közmorál által való elítéléséről - Búsz János tudósít. Ez annál inkább érdekes, mivel két német falu jegyzője, az evangélikus Izményé és Mucsfáé. Jellemzései egyediek, láthatóan nem saját értékrendje miatt emel ki különös helyi normákat. Csak Mucsfánál írja ugyanis, hogy a tánc „...vasárnapon egész esztendő által éppen eltiltva vagyon, tsak egynéhány szabad innep napokon tartanak musikát és mulatságot. Mutsfai helységben éppen nem kártyáznak, se nem tekéznek. A mutsfai lakosok kortsmákban borozni éppen nem szoktak, inkább szégyennek tartyák".

163 Nem lehet véletlen, hogy a református német Nagyszékelyen hangsúlyozzák a lakodalmak puritán megrendezését, mindebben vagyonra való tekintet nélkül az egyenlőséget, továbbá az illendő viselkedés feltétlen elvárását.

164 Témánk szempontjából azonban legérdekesebb Egyed Antal 22. kérdése: „Milyen indulatúak? szelídek vagy szilajok, békességessek,vagy pert szeretők? enBonyhádról: Uo. 59. p. Nagymányokról :Uo. 183. p. W 225. p. J

Uo. 174. p. Uo. 189. p.