Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Források és tanulmányok a gazdaság, társadalom és politika történetéből - SZITA LÁSZLÓ: „A század legkeményebb, legvéresebb csatája" (1691 .aug. 1-31.) Dokumentumok a szalánkeméni csata történetéhez

rök sáncrendszerben elhelyezett kivételesen nagy tűzerő okozta. A Koáavac-he­gyen kiépült török tábor felért egy hatalmas erődrendszer ostromának feladatai­val. Azt is figyelembe kell venni, hogy rendkívül kevés volt az idő mindkét fél számára ahhoz, hogy ilyen nagyságrendű feladatokat oldjanak meg. A csatát el­döntő lovasrohamok sikerét a török sáncrendszer sebezhetőségében is keres­hetjük. A török jobbszárnyon ugyanis már nem tudták elkészíteni a földsáncokat. A török balszárny ós középfronton a sáncok szilárdak voltak, és a szövetsége­sek nagyon sok rohama omlott össze, nagy véráldozatok árán sem tudták áttör­ni. Nagyon figyelemre méltó Lajos őrgróf azon megjegyzése, amelyet azután mai irodalmunk is átvett az értékelésnél, hogy a teljesen vesztettnek látszó közép és jobbszárny pozíciók megmentése ós egy katasztrófa elkerülése a branden­burgi gyalogság verhetetlenségének köszönhető és Barfuss altábornagy halált megvető bátorságának..." 26 A török sáncrendszerből kiindult hatalmas lovassági csapást, amely a szövetséges centrum ellen irányult és már-már sikerrel járt, a mintegy hatezerötszáz brandenburgi gyalogos állította meg, illetve a támogatá­sukra a Badeni által indított s Dünnewald vezénylete alá rendelt dragonyos dan­dár. Badeni parancskönyvében van utalás, amely egyben minden gyanúsítást eloszlat Dünnewald lovasságának késői indulásáról a balszárnyon. Erre vonatko­zóan a következőket írta: az ellenséget el kellett altatni, figyelmét teljesen el­terelni a fő ütőerőről, a császári lovasságról, amelynek egyedül maradt esélye, hogy a hegyen lévő sáncba betörjön..." A csatát Badeni Lajos irányította. Dün­newald parancsra indult, akkor, amikor azt megkapta. A szövetséges balszárny lovassága, németek, magyarok, szerbek lovasrohama nemcsak a sáncok ellen volt megrendítő erejű, hanem azt megkerülve hátulról betört ebbe a sáncrend­szerbe, amely azután két tűz közé került. Serau, Souches jobbszárnyon lévő ez­redei a Dunától és szemben, Hofkirchen-lovasság és a Dünnewald alá rendelt lovasság hátulról felőrölte az ellenállást, foglyot alig ejtve. 27 A szalánkeméni összecsapás újra bebizonyította a császári hadvezetésnek, hogy a törökök nagy és tágas csatatéren nem akarják összemérni erejüket. Min­denképpen sáncrendszerből vívott ütközetbe hajlandók a fősereggel harcba bo­csátkozni, s az abból kiinduló rohamok, kitörések, s benne a nagy tűzerővel megszervezett védelem óriási emberáldozatokkal járt. így volt ez a Szalánkemén mellett megvívott csatában is. A hatalmas veszteségek lefékezték a császári hadvezetőség támadó kedvét. 1686, 1687 és az 1688. évi győzelmek utáni hely­zethez hasonlóan most sem használták ki a nagy győzelem nyújtotta lehetősé­geket, s nem került sor a török fősereg roncsainak teljes szétverésére, üldözésére. A Szalánkemén mellett vívott véres csata három évszázados évfor­dulójáról, az elesett keresztény hadsereg hőseiről - úgy tűnik - elfelejtkezett az utókor. Szerény munkánkkal emlékezünk az elesettekről, emlékeztetve, hogy a magyarok, szerbek, németek, csehek, brandenburgiak, horvátok, bajorok itt ós ekkor egy fejlettebb európáért harcoltak az iszlám ellen. ^Kriegsarchiv Wien.AFA Türckenkrieg 197. Schachtel-1691. Fasc.13. 841-867. folio. Különleges je­lentés a császári fősereg magyarországi operációiról. 27 Uo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom