Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - SOLYMÁR IMRE: Gazdaságcentrikus értékrend, gazdasági magatartás. Adalékok a dél-dunántúli németek mentalitástörténetéhez

elejére tehető az ún. nemzeti jellemtan első, néprajzi szempontú megközelítése.

60 A dél-dunántúli svábok

61 gazdasági magatartásáról, mentalitásáról szóló források áttekintését követően méltányoljuk a magyar néprajz tudománytörténetében alkalmazott korszakolást, ahol is Kósa László három nagy tudománytörténeti periódust állapított meg. Az elsőt az 1870-es évek elejével zárta.

62 így a polgárosultabb értékrend jelentkezésének, kibontakozásának mintegy három emberöltőn át tartó periódusa

63 egyidejűleg és szinte természetesen szabná meg korszakhatárunkat az 1870-es évek gazdasági válságánál. Ennek ellenére 1848-at olyan erős váltásnak érezzük, ami indokolttá teszi, hogy - Szegedy-Maszák Mihállyal egyetértve - ezt a két évtizedet a források szempontjából is „átmenetnek" tekintsük, s később tárgyaljuk. Útirajzok, átfogóbb igényű jellemzések Kezdetben volt az „országisme". Később a romantikus tájkultusz ösztönözte az országleíró és helyismertető írások, útirajzok, népéletképek megjelenését. Mindezekben egyre szaporodtak a nemzeti karakterre, nemzeti jellemre tett megjegyzések. Szeder Fábiánnal kezdődik például a nemzeti jellem tájankénti vonásai feltárásának magyar programja, először körvonalazódik egy regionális mentalitás. Ezeken csiszolódva, folyamatosan alakul ki a néprajzi leírás, majd a leíró néprajz.

64 Kósa László 1989. 57. p. és köv. „...Az etnográfia születése és a nemzeti jellemtan." 61 A magyar köznyelv „svábok"-nak nevezi a török utáni újratelepítés németjeit, függetlenül attól, hogy valóban „svábok"-e. Irodalom: Horváth Mária 1978. 218.p. Hunfalvy Pál 1876. 440.p. A „sváb" jelentése más nyelvekben: Bevilaqua-Borsody Béla 1945. 129. p. A szó eredeti értelmében Tolna megyében pl. csak a teveli, kovácsi, kisdorogi, zombai, részben pedig az apari és hanti németek voltak svábok. A kisebbség neve vált általánosan használt névvé. Hutterer Miklós 1973. 108-110. p. Bellér Béla tudományosan is elfogadja - mint hagyományos megnevezést -, de csak szűkebb pátriáról szólva. Lásd: Bellér Béla 1975. 8-9. p. ^Kósa László 1989. 44-84. p. Feldolgozásában a romantika kora 1817-től 1872-ig tart. SzegedyMaszák Mihány áttekintése az utóbbi három évszázad fontos értékfogalmának tartja a nemzetjellemet. Nála a romantika akkor kezdődik, amikor a felvilágosodás „világpolgár" eszményét felváltja a kulturális viszonylagosság értékelése, a helyi tapasztalat becse. A magyar nemzetjellem megfogalmazói közül Széchenyi Istvánt tartja meghatározó személyiségnek. A korszakváltás a pozitivizmusba vezet, de egyoldalúságak tartaná a pontos korszakhatár megjelölését. „Valószínűnek látszik - írja -, hogy az 1948-as forradalmak bukásától s a természettudományos szemlélet térhódításától számítható a romantikus nemzetjellem kultuszának hanyatlása." Szegedy-Maszák-Mihály 1986. 147-149. p. A romantikából a pozitivizmusba való átmenetet Eötvös József fő művének értékelésével szemlélteti. 63

Az emberöltőkben való gondolkodásra nézve lásd: Szekfű Gyula 1934. továbbá Szabó Pál Zoltán 1931. 161. p. Az első három nemzedék jelentőségére utal a mecsekjánosi német rigmus: „Erst war da nur Tod, Dan ist kommen Not, Und nur das drittmal Flott." - Először itt csak halál volt, aztán ínség jött, és csak harmadszorra jött a könnyebb élet. Kiss József 1971. 31. p. Az alsó korszakhatárra nézve magamévá tettem Gunst Péter álláspontját, aki szerint a XVII-XVIII. század fordulója az az időszak, melytől máig édemes részletesebb vizsgálatokat folytatni. Gunst Péter 1979. 207. p. ^Horváth Róbert a korabeli statisztika szerepót így összegzi: „A magyar leíró statisztikai irány... jelentős előrehaladást ért el a magyarországi népesség nemzetté válásának szorgalmazásában és honismeret és a nemzeti sajátosságok feltárásán keresztül sikeresen működött közre a nemzeti közvélemény, a nemzeti nyelv és a magyar tudományos világkép kialakításában." Horváth Róbert 1966. 128.p. Néprajzi oldalról: Kósa László 1989. 32.p. és köv. A „couleur locale" iránti igényről SzegedyMaszák Mihály 1986. 145. p.