Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KIRÁLY ISTVÁN: A dél-dunántúli nemzetiségiek állattenyésztése

A dolgozat eddigi anyagából kiderül, hogy a német, egykori XVIII. századi telepesek megjelenése a Dél-Dunántúlon ós az itteni meggyökeresedésük a XIX. századra olyan új fordulat előidézője lett, amely megnyitotta az utat - ós sikeresen nyitotta meg - a kapitalizmus előtt a mezőgazdaságban. A dolgozat legelején foglalkoztam azzal, hogy a török hódítás mennyire vetette vissza a magyar mezőgazdaságot. Azt hiszem, hogy a Dél-Dunántúl mezőgazdaságának pusztulását nem tudta volna felváltani egy igen erőteljes XIX. századi és XX. század eleji virágzás, ha a németajkú telepesek nem jelennek meg ezen a tájon. Mindaz, amit az ősi hazájukból hoztak (az egész életmódjuk, örökösödési rendjük, ösztönös tapadásuk egy fejlettebb állattenyésztéshez ós nem kevésbé protestáns vallásuk), számukra sok mindent felszabadított, ami a magyar parasztnak bizonyos mórtékig tabu volt. Másrészt az az új helyzet, amibe itt kerültek, hogy már nem örökös jobbágyok lettek, hogy az igaerő elsősorban nem a lomha ökör volt, ós hogy a ló szerepe egyre jobban nőtt a gazdaságukban, hogy letelepedésük - szerencsésen - az ország egyik legcsapadékosabb területén törtónt meg, hogy az első idők nyelvi nehézségei falvaikat kissé zárttá tették, mind hozzájárult ahhoz, hogy a magyarokótól eltérő állattenyésztésük ós gazdasági rendjük alakult ki. Mikor a nyelvi nehézségek oldódni kezdtek, ezek a zártnak tűnő falvak megnyílottak a kíváncsi és fogékony magyarok előtt. A más, ós főleg gazdaságilag sikeresebb német példa igen termékeny lett: a somogyi Kapos-völgyi falvak a másolásban odáig jutottak, hogy még örökösödési rendjüket is magukévá tették éppen abban a Fonó községben, ahol évtizedeken keresztül a mezőgazdasági kiállítások leggyönyörűbb tenyészállatait nevelték. Ma még nem tudjuk, hogy a somogyi Kapos-völgyi falvak XIX. századi kiemelkedő lótenyésztésének milyen köze van a hegyháti ós a völgységi járások sváb gazdáinak lótenyésztéséhez, de az bizonyos, hogy a kettőt nem választja el kínai fal egymástól. Röviden és végszóként: újra kell értékelnünk a németajkú telepesek egykori szerepót a DóiDunántúl tőkés mezőgazdaságának kifejlődésében. A sokat hiányolt nyugati példa velük ós általuk jött hazánkba, de mi hajlamosak voltunk arra, hogy ne vegyük észre.