Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KIRÁLY ISTVÁN: A dél-dunántúli nemzetiségiek állattenyésztése

zetek újjászervezése a nagy világgazdasági válságig vontatottan haladt előre, 1929-ig országosan mindössze 129 szövetkezetet sikerült újra talpra állítani. A nagy világgazdasági válság periódusában a szövetkezetek száma ós tevékenysége ugrásszerűen megemelkedett, és a fejlődés egészen a második világháborúig tartott. 1942-ben 1091 tejszövetkezet működött, és az értékesített tej mennyisége ebben az évben meghaladta a 109 millió litert.

62 Tolna megyében 1930 körül bontakozott ki tejszövetkezeti mozgalom. A mozgalom szülője nem csak az volt, hogy a világgazdasági válság idején estek az árak és a tejárak, hanem az a hátrányos helyzet a tejértékesítésben, hogy Tolna megye nem rendelkezett olyan központi fekvésű tejipari vállalattal, mint például Somogy megye, ahol a megyeszókhelyen két tejipari vállalat is működött, de volt tejüzem Csurgón és Siófokon is. Baranya megyében Pécsett működött a Baranya megyei Tejszövetkezetek Szövetsége, amely csak részben dolgozott fel tolnai tejet, az oda beszállított tej somogyi és baranyai eredetű volt. Ezért először a Tolna megyei Gazdasági Egyesület kezdeményezésére hozták létre a Tolna vármegyei Tejgazdasági Bizottságot, amelynek az lett volna a feladata, hogy a tejértékesítésnél az eladott tej zsírszázalékának megfelelően alakítsa a felvásárlási árat. A bizottság a helyi szövetkezetek ós a tejipari vállalatok szerződéséhez igyekezett felvásárlási irányárakat adni. A bizottság működése először nem volt sikeres, mert az egyes szövetkezetek gyengének bizonyultak a kartellbe tömörült nagytőkével szemben. Ezért a bizottság mellett szükségesnek látszott, hogy a szövetkezeteket is tömörítsók, ós megszervezzék a szövetkezeti tejfeldolgozó helyi ipart. A feladat megoldását egy ifjú mezőgazdász, Molnár Pál vállalta magára, aki korábban az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamara munkatársa volt, majd Finnországban tanulmányozta a paraszti szövetkezetek működését és az ottani takarmánytartósítási módszereket. Törekvése összetalálkozott azzal, hogy a Tolna megyei tejgazdaság hátrányosabb helyzetben volt a nagy világgazdasági válság idején, mint akár a Somogy vagy a Baranya megyei. A trianoni békeszerződés után a bonyhádi tájfajta szarvasmarhák tenyésztésre való vásárlása leállt. Először a gazdasági egyesület a törzskönyvezéstől várta, hogy a korábban jó bevételt eredményező tenyészállat-értékesítés újra fellendül.

63 De ez nem következett be. így került sor arra, hogy Tolna megyének is követnie kellett azt az utat, amelyen már Somogy ós Baranya megyék lépéselőnnyel rendelkeztek: a paraszti jövedelmek fokozásának egyetlen lehetséges módja a sikéres tejgazdaság kiépítése volt a 30-as évek elején. Ez a törekvés és Molnár Pál személyes ambíciója találkozott akkor szerencsésen, amikor 1931. augusztus 30-án Szekszárdon megalakult a Tolna megyei Tejszövetkezetek Szövetsége. A szervezés nagy nehézségekkel járt, ós először csak a kis mennyiségeket értékesítő szövetkezetek léptek be a szövetkezeti központba. A csatlakozott 33 szövetkezetet 1936-ra már 141 tagszövetkezet követte. A sikeres küzdelem a tej felvásárlási árának emelésére szimpátiát váltott ki a szomszédos megyékben. 1932-ben Somogyban, 1936-ban pedig Baranyában alakult tejszövetkezeti központ. A szervezkedés eredménye az lett, hogy a Dunántúl ún. alsó részén közel 40 ezer tejtermelő érdekeit védték a megyei tejszövetkezeti központok. Elérték, hogy lite62 Ghyczy Béla: Szövetkezetek a magyar mezőgazdaságban. Bp. 1948. 63 Király István: A szarvasmarha-tenyésztés fejlődése Tolna megyében. (1848-1944) Agrártörténeti Szemle, 1968. 3-4. szám.