Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KIRÁLY ISTVÁN: A dél-dunántúli nemzetiségiek állattenyésztése

A tejgazdaságok kialakulása a németajkú falvakban a Dél-Dunántúlon Azt hiszem, nem kell külön taglalni, hogy az egész állattenyésztés átalakulása szemszögéből a tejgazdaságok kialakulásának milyen óriási a jelentősége. Ebben a vonatkozásban a németajkú lakosság szerepe kettős. Egyrészt a bonyhádi tájfajta kitenyésztésével megteremtették a tejgazdaság alapját adó hazai tejelő fajtát, másrészt a tejkereskedelembe történt bekapcsolódásukkal példaértékű mintát adtak az egész Dél-Dunántúlon. Mindeddig nem érintettem azt a kérdést, hogy a Dél-Dunántúlon mikor is szorították ki a tarka fajták a szürke magyar marhát véglegesen a tenyésztésből. Ez olyan történeti folyamat volt, amelynek egyes vonatkozásait „A bonyhádi tájfajta szarvasmarha kialakulása" című dolgozatomban már érintettem, de az egész Dél-Dunántúlra vonatkoztatva még nem mutattam be. A Dél-Dunántúl szarvasmarha-állományának fajtamegoszlása:

54 1895 1911 1935 1942 db %db % db % db % Magyar szürke 165036 50,3 61200 15,8 22602 6,9 17054 4,1 Tarka fajták 140985 42,9 303718 78,4 301810 91,8 382402 92,7 Az 1895-ös 50,3 %-os arányú szürke magyar szarvasmarha-állomány 1942-re 4,1 %-ra csökkent. A nagy fordulat az első világháború előtt következett be, és ez szoros kapcsolatban volt azzal, hogy a bonyhádi tájfajta éppen ebben az időszakban vándorolt szét az egész Dél-Dunántúlon. A fentebb említett dolgozatomban a bonyhádi tájfajta tenyésztését - kissé leragadva a Tolna megyei levéltári forrásokhoz - 1964 körül a nagybirtokosok szemüvegén keresztül szemléltem. Igaz, akkor még nem állt elegendő forrás a rendelkezésemre ahhoz, hogy hatásosan bizonyítani tudjam; nem csak a nagybirtokosok vették észre ennek a tájfajtának az értékes tulajdonságait, de a parasztok is, és főleg azok a német parasztok, akik .nem a Völgységi járásban laktak, hanem a szomszédos Baranya megyei járásokban. Bár már akkor is találkoztam azzal, hogy a pesti lefejő tehenészetekbe nem csak tolnai vasútállomásról érkeztek-bonyhádi tájfajta szarvasmarhák, hanem baranyai vasútállomásokon is adtak fel bonyhádi jellegű szarvasmarhákat, mégsem állt elegendő bizonyíték rendelkezésemre ahhoz, hogy ezt a tájfajtát ne kezeljem kizárólagosan Tolna megyeinek. Ha a községi szintű fajtamegoszlást a német nemzetiségi falvakban elvégezzük egy hosszabb történeti időszakon keresztül, különösen pedig a Völgységi járással szomszédos Pécsváradi járásra is kiterjesztjük, akkor megváltozik a véleményünk. Bennünket elsősorban az érdekel, hogy 1895-ben és 1911-ben miként alakult a szürke magyar ós a tarka szarvasmarhafajták aránya a Völgységi ós a Pécsváradi járásban. A bonyhádi tájfajta szarvasmarha országos hírnévre 1890 után tett szert. Ha 1895-ben a tarka szarvasmarhák hasonló súlyát vagy megközelítő arányát észleljük a Pécsváradi járásban, mint a Völgységi járásban, akkor eldől az a kórdós,