Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)
Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KIRÁLY ISTVÁN: A dél-dunántúli nemzetiségiek állattenyésztése
1895 1911 1935 1942 Szürke magyar 5001 3112 1242 586 Tarka állomány 500 2301 3948 4766 A baranyai és somogyi délszlávok szarvasmarha-tenyésztésének átalakulása sokkal lassabb volt, mint a Dél-Dunántúlon általában. Ebben része volt annak, hogy a Dráva völgyének rétben, legelőben gazdag vidékén a délszláv parasztok még tudtak elegendő legelőt biztosítani a külterjes tartást igénylő szürke magyar marhának. Mégis, a XX. századi fejlődés ezen a területen is lassan kiszorította az ősi szarvasmarha fajtát. Ebben Somogy megyében annak is része volt, hogy Csurgó központtal egy mikro tejtermelő körzet alakult ki, amely lassan a Drávával párhuzamosan futó vasúttal bekapcsolta a délszláv községeket a csurgói tejfeldolgozó ipar vonzáskörébe. 24 Ezen kívül meg kell említeni, hogy Horvátország felől - még a monarchia idején - az ún. bosnyák marha erősen ostromolta a Dráva völgyét. Ez a fajta kis testtömegű, szerény takarmányigényű, de mindehhez viszonyítottan jól tejelő fajta volt, amely különösen az uradalmi cselédek körében örvendett nagy sikernek. 25 Azt hiszem, hogy a délszlávok szarvasmarha-tenyésztésének jellemzésében el lehet fogadni az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamara véleményét: „A magyar marhatenyésztésnek Somogy vármegyében ma már egészen alárendelt szerepe van. Mindössze a Barcsi járás néhány községének van még szilaj marhaállománya." 28 Ez a néhány község pedig nem volt más, mint a már említett délszláv nemzetiségű községek. A dél-dunántúli nemzetiségi parasztság lótenyésztése olyan ágazata az állattenyésztésnek, amely nem választható el a szarvasmarha-tenyésztéstől, másrészt az állomány bizonyos része a mezőgazdaság belső vontatási igényeit hivatott kielégíteni, harmadrészt a feleslegessé vált lóállomány értékesítése jelentős paraszti kereskedelmi érdekeket takar. Ebben az ágazatban nem vagyunk tanúi olyan nagy mennyiségi fejlődésnek, mint a szarvasmarha-tenyésztésben. A DélDunántúl lóállománya 1895 ós 1942 között az alábbi hullámzást mutatja: 27 Megye 1895 1911 1935 1942 Baranya 52984 59925 55640 58608 Somogy 54784 61970 61091 63369 Tolna 38783 39124 40164 38043 összesen 146551 161019 156895 160020 A dél-dunántúli lóállomány hullámzásának nagysága 50 év alatt maximálisan 15 ezer volt. Ha az egyes falvakat tekintjük, a hullámzás ott sem nagyobb. Mindez arra utal, hogy 1895 után a Dél-Dunántúlon a lóállomány hasznosításának fő területe a mezőgazdasági vontatás. A mezőgazdasági vontatást pedig elsősorban a földművelés határozta meg. A termőföld nagyrészt változatlan nagysága, a ter24 Somogy földje és népe. I. Járási monográfiák. Szerkesztette: Tóth Ferenc. Csurgó, 1928. 25 Mezőgazdaság, agrártudomány, agrártörténet. Szerkesztette: Gunst Péter. Bp. 1979. Király István: A magyar tarka marha fajtaösszetevói Somogy megyében. 26 Kiss Elemér: Alsó-Dunántúl mezőgazdasága. Kaposvár, 1934. Il.k. 137. p. 27 U.a., mint 12 jegyzet.
