Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KIRÁLY ISTVÁN: A dél-dunántúli nemzetiségiek állattenyésztése

veit területre vetítsük az állatállományt nemzetiségi megoszlásban. Azonban a statisztikai számok azt sejtetik, hogy a németek szarvasmarha-tenyésztése az említett két mutató vonatkozásában már jóval 1848 előtt meghaladta a magyarok ós a délszlávok szarvasmarha-tenyésztését. Ebből a szempontból érdemes elemzés tárgyává tenni azt az alábbi két statisztikai táblázatot, amelynek adatai ugyan a XX. század első felére vonatkoznak, mégis igen érdekesen mutatnak majd rá arra, hogy a szarvasmarha-állomány struktúrája mennyire nemzetiségi karakterrel rendelkezik. Dél-Dunántúl szarvasmarha-állományának struktúrája:

17 1895 1911 1935 1942 az állomány %-a az állomány %-a az állomány %-a az állomány %-a Növendék 35,2 44,9 44,9 52,6 Tehén 34,4 38,9 46,7 39,5 J Ökör 17,6 12,3 5,0 4,1 Német többségű nemzetiségi falvak szarvasmarha-állománya a Dél-Dunántúlon

18 1895 1911 1935 1942 f az állomány %-a az állomány %-a az állomány %-a az állomány %-a Növendék 54,5 48,1 48,8 54,7 Tehén 35,6 39,6 46,4 37,7 Ökör 9,4 6,9 2,8 4,0 Az első ós leginkább szembetűnő különbség az, hogy a növendókállomány, amely borjakból és üszőkből, valamint tinókból és növendék bikákból állt, 1895ben majdnem 20 %-kal nagyobb a német nemzetiségieknél, mint általában a DélDunántúlon. A XIX. század első felében jelent meg nálunk a „nemzetgazdaság" fogalma, ós jelent meg sok olyan írás, először a Tudományos Gyűjteményben, majd könyvekben, amelyek az első hiteles megfigyelések voltak a magyar mezőgazdaság, a magyar falu akkori állapotáról. Fényes Elek és Galgóczi Károly az úttörők ebben az új közgazdasági műfajban. Fényes Elek írta a tolnai németek állattenyésztési gyakorlatáról: „Már a németek csak teheneket tartanak inkább, s bornyuikat mészár székre adják."

19 Az 1857-es statisztikai felvétel jól igazolja ezt 17 U.a., mint 12. jegyzet. 18 U.a., mint 12. jegyzet. 19 Fényes Elek: Magyarország ismertetése statisztikai, földirati és történelmi szempontból. Pesten. 1865. I. köt. 79. p. A baranyai németek állattenyésztési gyakorlatát Haas Mihály: Baranya földirati, statisztikai és történeti tekintetben. Pécs. 1845. című könyve hasonlóképpen jellemzi: „A németek szántás-vetésre inkább lovakat tartanak, mint ökröket és bornyaikat szopós korukban mészárszékre adják." 31. p.