Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KIRÁLY ISTVÁN: A dél-dunántúli nemzetiségiek állattenyésztése

A DÉL-DUNÁNTÚLI NEMZETISÉGEK ÁLLATTENYÉSZTÉSE KIRÁLY ISTVÁN Az intenzív fejlődés előtti állattenyésztés Az állattenyésztés modern (tőkés) fejlődése nagyfokú homogenitást mutat Nyugat-Európában (Anglia, Franciaország, Németország stb.) ós Magyarországon. A korábbi, középkori állatállomány termelésével szemben az új sajátosság a szarvasmarha-tenyésztésben a tejgazdaságok kifejlődése, a sertéstartásban a gyorsabb fejlődésű hússertésnevelós, a juhászaiban a finomabb, ipari feldolgozásra sokkal alkalmasabb gyapjút termelő juhászat, a lótartásban pedig a nehéz, hidegvérű lótartás előrenyomulása. Az európai állattenyésztés homogenitása mellett a magyar állattenyésztés fejlődése a XIX. és XX. században mégsem adekvát a nyugat-európaival. Az egyik lényeges különbség, hogy a magyar középkor végi ós újkori fejlődós kissé más utat jár be, mint a nyugat-európai. Amerika felfedezése előtt a magyar állattenyésztés ugyan erősen megközelítette a nyugat-európait, de azt mégsem érte el, mivel a csapadékosabb tengerpart (kedvezőbb természeti kitermelési faktor) miatt a takarmánytermesztésben és az ősgyepek hasznosításában nyugaton kedvezőbb volt a helyzet, mint nálunk. A városi fejlődós ós annak újkoreleji nyugati változata, amely a várost olyan hellyé tette, amely kereskedelmi, pénzügyi, kézműipari központtá vált ós egyben rendelkezett vidéki (mezőgazdasági) vonzáskörzettel. Ez az állapot a Dél-Dunántúlon csak a XVIII. század második felében kezd kitapinthatóvá válni, valójában elmaradt mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban a nyugat-európai fejlődéstől. Következésképpen a városi igények az állattenyésztésből származó árukra nagyobbak Nyugat-Európában, mint nálunk. Ez aztán az évszázados megelőzés miatt eltérést okozott a táplálkozás alapanyagainak az eredetében (növényi vagy állati eredetű-e a tápanyag?). A XIX. század közepétől a nyugateurópai urbanizáció rohamléptekkel haladt előre. Az állattenyésztésből származó áruk iránti kereslet annyira megnőtt, hogy ez még Kelet-Európában is keresletet idézett elő. Miközben meg kell jegyezni, hogy Kelet- és Közép-Európa mezőgazdasági országai közül a mai Lengyelország, Magyarország ós a mai Jugoszlávia volt földrajzilag abban a kedvező helyzetben, hogy élő állatot nagyobb veszteség nélkül szállíthatott Nyugat-Európába, valamint az állati termékek áruit sem terhelte magas szállítási költség. így történik meg, hogy a magyar állattenyésztés fejlődése anélkül jut lendületesen előre, hogy mögötte egy erősebb urbanizáció vagy a belső piacnak robbanásszerű kiterjedése állt volna. Természetesen az ilyen külső ösztönzők a magyar állattenyésztést a nyugat-európai piac függvényévé tették.