Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - NAGY IMRE GÁBOR: Névmagyarosítási törekvések a dualizmus kori Pécsett és Baranyában 1867-1895

1881 és 1895 között a névmagyarosítók 59%-a római katolikus, 39%-a izraelita, 1%-a református ós 0,5-0,5%-a evangélikus, ill. görögkeleti volt. A németek ós zsidók aránya 42%, ill. 40%, közel egyforma. 1881-től a névmagyarosítások megélénkülését elsősorban a zsidók bekapcsolódása okozta. A németek 74%-ának ismert csak a foglalkozása, a többiek kiskorúak, ill. ismeretlen foglalkozásúak. Az ismert foglalkozásúak többségét (58%) még mindig az értelmiségi ós hivatalnoki réteg adta, akiknek a száma is egyenlően oszlott meg(16-16). Megnövekedett már azonban az iparosok, kereskedők aránya (21%), ós feltűnt néhány (3) falusi földműves is. A nóvmagyarosító németeknek csak 43%-a volt pécsi, Mohács négy, Siklós, Sásd, Erdősmecske, Garé 2-2, 25 község pedig 1-1 névmagyarosítással képviseltette magát. A névmagyarosítás tehát Baranya megyei községeinek németségét szinte teljesen érintetlenül hagyta. 1881-ben Baranyában 5 zsidó magyarosította meg családnevét. Ettől fogva 1895-ig átlagban négyen-öten magyarosítottak, s ezalatt sem jelentős növekedés, sem jelentős csökkenés nem észlelhető, amely valamilyen külső nyomásra, antiszemita mozgalomra utalna. A foglalkozási megoszlás elemzését bizonytalanná teszi, hogy sajnos a zsidók kétharmadának ismert csak a foglalkozása, 17%-uké ismeretlen, 18%-uk kiskorú. Az ismert foglalkozásúakat más etnikummal, elsősorban a németekkel összevetve egyáltalán nem meglepő, hogy jelentős különbségek tapasztalhatók. 1881 ós 1895 között a németek közül 15 hivatalnok magyarosított, a zsidók közül csak 4, 1-1 vasúti tiszt, postai segédtiszt, könyvelő és magánhivatalnok. Bár az állami szolgálatot teljesítők elől jártak a névmagyarosításban, a zsidók közül csak ketten voltak állami hivatalnokok. Ennek az lehetett az oka, hogy a zsidók inkább magánhivatalnokok voltak, hiszen az állami hivatalok kevésbé fogadták be őket. A nóvmagyarosító zsidók között lényegesen több volt a kereskedő, mint más etnikumnál, a németeknél pl. csak kettő. A 17 zsidó kereskedő többsége aligha lehetett vagyonos ember, hiszen 8 kereskedősegód és egy házaló volt köztük. Az ismert foglalkozásúak között mindössze egy iparos - férfiszabó - szerepelt. Ennél valószínűleg több volt. Az ismeretlen foglalkozásúakat - a 11-ből 3 pécsi, a többi vidéki -, a kiskorúakat, ill. szüleit is alighanem a kereskedők, vállalkozók között kell keresnünk. Például a Rosenfeldek (196. sz.). Rosenfeld Simon gazdag mohácsi vállalkozó fiai voltak.

85 Prezlmayer Ottó (195. sz.) pedig Prezlmayer Alajos vagyonos mohácsi dohánykereskedőó.

86 Úgy véljük, hogy a 65 névmagyarosító zsidó többsége a kereskedői, főként a kiskereskedői ós az értelmiségi rétegből került ki. A zsidók elhelyezkedéséből következően a névmagyarosítások is túlnyomórészt tömbökhöz kötődtek, úgymint Pécs, Mohács, Siklós és környéke. Közülük 55% pécsi volt, egy Pécs környéki (nagyárpádi), mohácsi 8, Mohács környéki 1 (németbólyi), siklósi 2, Siklós környéki 7 (villányi 5, harkányi, beremendi 1-1). A fentieken kívül szerte a megyében - Dárdán, Bellyén, Vajszlón, Sámodón, Hercegszőllősön, Baranyabánon, Szentlőrincen, Ibafán, Erdősmecskén, Vásárosdombon - lakó 1-1 zsidó család magyarosította meg a nevét. 85 Névmagyarosítás. In: Mohács és Vidéke, 1894. jún. 24. 2. p. 86 BML Bvm. alisp. ir. 13013/1894