Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - NAGY IMRE GÁBOR: Névmagyarosítási törekvések a dualizmus kori Pécsett és Baranyában 1867-1895

névmagyarosítások száma megemelkedett, de az 1881 ós 1895 közötti 164 név­magyarosítás évi átlagban még mindig csak 11 névmagyarosítást jelentett. A magyarországi névváltoztatások évi átlagához mérve - 1867 és 1880 között 191, 1881 és 1895 között 833 névváltoztatás volt átlagosan - a baranyai névmagyaro­sítások nem jelentősek. A szomszédos Somogy megyében pl. a névmagyarosí­tás sokkal erőteljesebb volt. A baranyai névmagyarosításokat tekintve kiugró évek voltak a kiegyezés utáni­ak. 1867 ós 1870 között több (22) névmagyarosítás volt, mint 1871-től 1880-ig. Országosan a kiegyezés utáni évek mellett még 1881-1882-ben növekedett meg a névváltoztatások száma, a Központi Nóvmagyarosító Társaság kampánya, és 1895-ben a millenniumi nemzeti mozgalmak miatt. 80 Ezek Baranyában nem érzé­kelhetők. A névmagyarosítások számának szempontjából figyelmet érdemel a sajtó hoz­záállása, hiszen a korabeli újságok minden nóvmagyarosító szándékot azonnal és örömmel ismertettek. A szándék, az elhatározás azonban nem mindig jelen­tette azt, hogy az érdekeltek a hivatalos kérvényezésig is eljutottak. Jellemző példa erre, hogy a Pécsi Figyelő szerint hét siklósi polgár határozta el egy tár­sas összejövetel alkalmával nevének magyarosítását: Heindlhofer Antal Irányira, Haksch Alajos Vadnaira, Bézi Antal Seprősire, Jancsics György Jánosira, Dey­mek Frigyes Adonyira, Gombárovics Antal Gombosira, Mautska Ferenc Macská­sira. 81 Az alispáni iratok tanúsága szerint azonban közülük senki még csak névmagyarosító kórvényt sem adott be. A kérvényezők nem minden eseben kaptak engedélyt nevük megmagyarosítá­sára. A névmagyarosítási kérvények belügyminiszteri elutasításának több oka is lehetett: hiányosan volt felszerelve a kérvény, nem találták megfelelőnek a vá­lasztott nevet, kiskorúaknál nem járult hozzá az apa, özvegy kérte elhalt férje ne­vének magyarosítását stb. Blandl György nagynyárádi lakosnak ós kiskorú gyermekeinek azért nem engedélyezte a belügyminisztérium a névmagyarosítást, mert a „nem magyar hangzású »Karam« nevet" akarták felvenni. 82 A sellyei kis­korú Weisz Sándor is hiába kívánt Váradira magyarosítani. Kérelmét a belügymi­niszter visszautasította, mert az apja nem járult hozzá a névmagyarosításhoz. 83 Etnikai, nemzetiségi, vallási megoszlás A legfontosabb kérdés az, hogy a névmagyarosítás hogyan miként érintette a nemzetiségeket, ill. a zsidókat, hiszen a névmagyarosítási mozgalom az ő csa­ládnevük magyarosítását tűzte ki célul. A zsidók meghatározásánál a vallást vet­tük alapul, hiszen a kikeresztelkedés ebben a korban még nem volt gyakori. Baranyában egyedül a római katolikus Német Sándorról (119. sz.) tudjuk, hogy izraelita vallású volt eredetileg. 84 A nemzetiségek meghatározásánál a család­névből, vallásból, születési és lakóhelyből indultunk ki. A név alapján történő nemzetiség-meghatározás természetesen korántsem igazán tudományos és csalhatatlan módszer, de a legtöbb esetben más nem állt rendelkezésünkre. Az 80 U. o. 59-60, 76-77. p. 81 Egy polgár: Siklós 1881. febr. 6. In: Pécsi Figyelő, 1881. febr. 12.2. p. 82 BML Bvm. alisp. ir. 5808/1891. 83 U. o. 4900/1886.

Next

/
Oldalképek
Tartalom