Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - NAGY IMRE GÁBOR: Névmagyarosítási törekvések a dualizmus kori Pécsett és Baranyában 1867-1895

Kaufmann Gézáról (32. sz.) és Károlyról (55. sz.) tudjuk, hogy testvérek, de azt már nem, hogy Imre (42. sz.) rokonuk-e. A romonyai Koller János (148. sz.), István (81. sz.) ós gyermekei szintén bizonyosan rokonok. Rokonok lehetnek még Sulik Károly (85. sz.) és Schulik István (89. sz.), Kohn Lipót (46. sz.) és Antal (45. sz.), Bunyevácz János (5I. sz.) ós Károly (75. sz.) Schwarcz József (181. sz.) ós Lajos (182. sz.), Klein Adolf (107. sz.) és Zsigmond (108. sz.), bár az utóbbi kettő gyakori névről magyarosított egy másik gyakori névre, így a nóvrokonság is könnyen elképzelhető. Mivel adatok hiányában a családi kapcsolatok, ill. rokonsági fokok általában nem tárhatók fel teljes bizonyossággal, a következetesség és elvszerűség kedvéért minden névmagyarosítási engedélyt külön esetként vettünk fel, akárcsak a korabeli statisztika tette. A névmagyarosítási esetek száma tehát nem teljesen egyezik meg a magyarosító családok számával, de lényegesen nem is tér el tőle. Elvileg lehetséges a jegyzéken szereplő valamennyi személy összeadása. A sajtó egyik kedvenc fogása volt a századfordulótól, hogy a névmagyarosítás propagálására nem az engedélyezett névmagyarosítási esetek számát tüntette fel, hanem minden egyes személyt összegzett, a kérelmezőt a csecsemőkkel, kis- ós nagykorú családtagokkal stb.

77 A névmagyarosítók számának ilyen módszerrel történő sokszorosára növelése azonban tudatos hamisítás. Egyébként a baranyai névmagyarosítók száma így sem növekedne meg lényegesen. 1867 ós 1880 között 69, 1881 ós 1895 között 267, vagyis összesen 336 lenne, a 207 névmagyarosítás kétszeresét sem érné el. Ugyancsak elképzelhető a kérelmezőkön kívül a nagykorú vagy önálló foglalkozással bíró, kereső személyek kiemelése, mint akik már valamiféle egzisztenciával rendelkeztek, ós feltehetően a saját akaratukból törtónt a névmagyarosítás. Őket hozzászámítva szintén növekedne a névmagyarosítási esetek száma, következetesen azonban ez sem valósítható meg, ós Baranyában 1867 és 1895 között csupán 1-2 tucatos gyarapodást jelentene. A belügyminiszteri kimutatás alapján csak a magyarországi névváltoztatások száma ismert, ebből a névmagyarosításoké külön nem. A baranyai névmagyarosításokat az országos névváltoztatások adataival mégis összehasonlíthatónak véljük, hiszen a belügyminisztérium azokat a névváltoztatásokat, melyek nem névmagyarosítások - idegen hangzású névről idegenre, magyarról magyarra már csak a bevezetésben említett nyomós indokokkal engedélyezett. Igy ezek száma feltehetően elenyésző. Elutasította például Horváth Gyula rádi lakos folyamodványát, „melyben magyar hangzású vezetéknevének a szintén magyar hangzású »Kárpáti«-ra való átváltoztatását" kérte. Ugyancsak nem engedélyezte Rauschenberg Antalné Reisz Terézia kiskorú törvénytelen származású gyermekeinek - Reisz Erzsébet, Mária, Terézia - a Rauschenberg név felvételét, mivel idegen hangzású volt, jóllehet a gyermekek Rauschenberg Antal ós Reisz Terézia együttéléséből születtek.

78 77 Pl. a Pécsi Napló szerint 1897 és 1902 között 419 baranyai illetőségű (nem lakóhelyű) személy magyarosította meg családnevét. Ez sem érdektelen adat. In: Pécsi Napló, 1902. okt. 19. 8. p. A DélBaranya c. lap szerint a megyében évente 200 névváltoztatás történik, ami 10 év alatt 2000 személyt jelent. Vármegyénkben legtöbb a névmagyarosítás. In: Dél-Baranya, 1912. épr. 28. 3. p. Ezzel szemben az igazság az, hogy 1896 ós 1913 között a megyében átlagosan évente csak 59-60 névváltoztatás volt. 78 BML Bvm. alisp. ir. 885/1881, 8408/1886.