Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - SAROSÁCZ GYÖRGY: Fejezetek a Pécs környéki bosnyákok(horvátok) szántóföldi és kertgazdálkodásáról

után nyerték: a zsákba öntött szőlőt egy dézsában megtaposták, majd átöntöttók a kádba. A színbort részben azonnal a hordóba tették, a törkölyön hagyták, hogy az rajta forrjon. Általános volt, hogy színboron kívül csigert készítettek. Ilyenkor a törkölyt felöntötték vízzel és hagyták forrni. A kádban lévő törkölyt naponta többször csomiszlóval (drucalo) jól megnyomkodták, hogy a felemelkedett törköly a lé alá kerüljön, vagyis a törköly fesse át a szőlőlét. A préseléshez fából készült, egy vagy két orsós szőlőprést használtak. A borok kezeléséhez használt edények szintén fából készültek (sajtár, tölcsér, stb). A borokat évente egyszer vagy kétszer fejtették. A hordókat szüret előtt forró vízzel kimosták, majd hideg vízzel kiöblítették. A fejtésnél a seprőt pálinkának tették félre. A hordókat ilyenkor csak hideg vízben kétszer kimosták és kénezték. Az újonnan vett hordót előbb vízzel telitöltötték, és több napon át ázni hagyták, utána 1-2 vízzel kiforrázták. Voltak, akik mielőtt vizet öntöttek volna a hordóba, oltatlan meszet tettek, hogy a fa savízót elvegye. Az elrontott, dohos és kellemetlen szagú hordók mosásánál lúgot, egyesek zöld meggyfa levelet tettek a forró vízbe. A megüresedett hordóba 4-5 liter bort hagytak, hogy azok ne álljanak üresen, mert különben „elromlik", ós bort nem lehet benne tárolni. A pincék nagy részét a domboldalba, a löszös partokba ásták, rendszerint a szőlőtelek egyik végébe. A pincéket nem rakták ki téglával, csupán csak a bejárat száját, amely az ajtó beépítéséül szolgált. A század elején, amikor a szőlőhegyek második betelepítósóvei új formát kaptak, egy-egy domboldalt levágtak, hogy partjába pincét ássanak. A megnyitott partoldalban, meglepetésükre, több mély és jó állapotú pincét találtak,

133 amelyek az egykori szőlőtermelésről tanúskodtak. A sík területen ásott pincék fölé mindig présházat emeltek, míg a partba ásottak közül vannak présház nélküliek. A pincével egybeépített présházépítkezés módja és anyaga nem mutat eltérést a lakóháztól ós a gazdasági épülettől. A régi présházaknál megfigyelhető, hogy azok szoba nélkül készültek, és a pincével vízszintesen helyezkednek el, mert a gátőrt nem rakták ki téglával. Az egyik sarokban találjuk a tűzhely padkáját, fölötte a láncot bográccsal. A tűzhely fölé kéményt nem építettek, mert a présház mennyezet nélkül készült, a füst szabadon szállt el. A présházban helyet kapott a szőlőprós, a kád és egyéb munkaeszközök. Itt történt egykor a szőlő taposása, később darálása ós préselése. A századforduló táján ásott pincéhez a présházat már merőlegesen és szobával építik. A pincét - amennyiben nem a partba ásták gátorját - téglával rakták ki, hogy a présházhoz kapcsolva elkülönítsék és a pince hőmérsékletét egyenletessé tegyék. A présház hátsó fala mindig a gátőr bejáratául szolgált. A présház funkciója lényegében nem változott. A szobát kinti tartózkodás alkalmával használták, feleslegessé vált bútordarabokkal rendezték be. A bosnyák falvakban minden gazdának, a legszegényebb családnak is volt szőlőföldje. A szőlőterület nagysága azonban rétegek szerint eltért. Egész éven át csak azoknak a gazdáknak volt bora, akik nagyobb szőlőterületnek voltak tulajdonosai. A szegényparaszti rétegnek csak újévig, a közép rétegnek májusig, De igen sokan eltettek egy kis hordó bort, amelyhez csak aratáskor nyúltak. Sarosácz testvérek Személyben egymás mellett 4 földbe (partba) ásott pincét találtak, 1960-ig használták.