Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - SAROSÁCZ GYÖRGY: Fejezetek a Pécs környéki bosnyákok(horvátok) szántóföldi és kertgazdálkodásáról

ben egyetlen jobbágyot 4 urnával tartanak nyilván, 1748-ban 30 jobbágy közül 3 művel szőlőt (5 1/2 urna), 1752-ben 36 jobbágy közül csak egynek volt 3 urna bora.

91 A termésátlagokból nehéz a terület nagyságát megállapítani, mert úgy tűnik, hogy csak egy-két gazda műveli a szőlőjét, míg többsége parlagon találtatott, ideiglenesen gondozták, majd távozásukkal az is megszűnt. A jobbágyok helyhez kötött évei alatt az elhanyagolt szőlőhegyet fokozatosan művelés alá fogták. 1786-ban 49 kapás, III. osztályú szőlőt művelnek, szántóföld nem volt közte.

92 Az ezt követő 40 óv alatt a szőlőművelés megháromszorozódott: 1828-ban 156 kapás lett.

93 A jobbágyság felszabadulásáig ez a terület 190 kapásra emelkedett.

94 Az 1848-ban elmaradt bordézsmával kapcsolatos tárgyalás a földesúr és a község között eredménytelenül végződött. A tényleges terület azonban ennél több volt, mert 1865-ben „dézsmaszőlők" címén 99 hold (1200 öl) 880 ölet tartanak nyilván és 57 présházat.

95 A dézsma mennyiségét azonban nem tüntették fel. Feltételezhető, hogy 1/5 rész lehetett, mint Átán. A terület megváltására kötött megállapodást nem találtam. 1873-ban 63 kh szőlőterületen 12 év alatt 12187 akó, egy év alatt 1015 akó bor termett. Egy holdra eső átlag 15 akó és 37 icce.

96 1892-es kataszteri nyilvántartásban 78 kh 1558 öl szőlő szerepel,

97 1828ban csak 28 kh. Ismereteim szerint ez a terület kevesebb, mint ami a valóságban volt. A kipusztult szőlők újratelepített területét adózás miatt nem jelentették be, mert kedvezményt kaptak. Szőkét a környező községek mindig a jó bortermelők közé sorolták. 1733-ban a szőlőkről annyit tudunk, hogy régi ültetésűek és többségében vörös bor terem rajtuk. Egy kapás szőlőföld 4-5 urna bort ad, melynek urnáját 50 dénárért tudják eladni. Újabb telepítés csak erdő irtásával lehetséges.

98 A szőlőhegyen található ültetéseket nem lehet egyértelműen réginek tekinteni. Kétségtelen, hogy a község határában a 17. század végén is találunk szőlőket, de az elnéptelenedés időszakában egy részük tönkrement, mert azok megművelésére az a néhány lakó nem volt képes. A felújított vagy újonnan létrehozott telepítések az összeírás időszakában már réginek tűntek. Különösen azok, amelyek többször cseréltek gazdát. 1727-1752 között a jobbágyok száma 15-17 fő, a szőlősgazdáké 10 és 7 között változott. A legtöbb bor 1734-ben termett: 37 urna, legkevesebb 7 urna.

99 A fenti adatoknak ellentmond az egykori egyházi forrás: 1704-ben tized címén 8 urna bort szedtek össze.

100 1733-ban a pécsi káptalannak kilenceddel és tizeddel együtt 64 urna és 33 icce bort szolgáltattak be.

101 Ez a mennyiség barázda91 BML Fö. Személy 92 Descriptio, 1786. 93 BML Consc. Reg. 1828. Személy 94 BML Alisp. ált. i. 84/1852. 95 BML Uti. Személy, 1865. Alisp. ált. i. 6562/1850. 96 BML Kj. 1891. Személy 97 BML Uti. 1891. Személy 98 Fricsy Á.: im. 179.

p. 99 BML Fö. Szőke 100 pKL Fasc No 2Q 101 PKL Fasc. 264. No.6.