Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - SAROSÁCZ GYÖRGY: Fejezetek a Pécs környéki bosnyákok(horvátok) szántóföldi és kertgazdálkodásáról

akik maguknak külön fuvarost fogadtak helyben, és közösen megosztva fizették ki a kért összeget. Az asszonyok között voltak szenvedélyes piacozók, akik képesek voltak minden szombaton saját hátukon és kézben Pécsig cipelni az árut. Köztük nem egy ennek köszönheti korai halálát, mert kimelegedve télen órákig ott állt a piacon ós tüdőgyulladást kapott. Erről különösen a kökényi temető árulkodik. A zöldségtermesztésből soha senki nem gazdagodott meg, noha Fényes Elek ismert munkájában az írja róluk, hogy sok pénzt „zsebeltek" be belőle. A szűkös pénzhiányon azonban csak bizonyos mértékig tudtak enyhíteni. Ugyanakkor a családot is bőven ellátták zöldséggel. Szőlőtermesztés E falvak dombos-hegyes határainak felszíne között mindenütt találunk kiemelt területet, amelyen szőlőt ültettek, de szőlőtermelőként soha nem tartják számon őket. A szőlőtermelés ismerete a községekben jóval régebbre tehető, mint ahogy erre forrásanyagunk utal. A török hódoltság adatai szerint gazdag szőlőtermesztés nemcsak Pécsett virágzott, hanem környékén is. A községek fekvése azt bizonyítja, hogy Kökényben, Szőkében, Pogányban termelték egykor a legjobb bort, míg Németiben, Szalántán és Átán alacsony fekvésüknél fogva a szőlők gyakran elfagytak, és a telepítések rövid életűek voltak. Az egyházi és a világi földbirtokosok az 1750-es évektől nagyobb szőlőtelepítést valósítottak meg, amikor látták, hogy legkönnyebben a borból pénzelhetnek,

51 ez viszont a jobbágyság ide-oda költözködésének a megszüntetését tette szükségessé, hogy röghöz kötöttségük révén megfelelő munkaerő álljon rendelkezésükre. Feltételezhető, hogy a pécsi papnevelde a kökényi szőlőhegyet ekkor telepíti újjá, és ezt követi a hatalmas pince építése, de uradalmi szőlőket találunk Személy, Pogány ós Szőke községekben. Ezek telepítése nagyban elősegítette a jobbágyok szőlőtermesztését is. „A szőlőterület növekedését a földesurak szívesen látták. Hajlottak arra, hogy jobbágyaiknak telepítésre földet adjanak, hiszen jövedelmük emelkedett ezzel."

52 A szőlőtelepítésben a jobbágyság is érdekelve volt, mert annak földjót „zálogba vehette, eladhatta, vele szabadon rendelkezett. Ha nem hanyagolta el, a földesura nem vethette ki belőle."

53 Minden telepített szőlő után a földesúr kilencedet szedett, de a plébánia ós a tanító a maga részét szintén megkapta. A szőlőművelés ebben az időszakban kezdetleges eszközökkel törtónt. A földet az ültetés előtt nem forgatták, hanem csak mélyen felszántották, a legtöbb esetben ásózták. Az ültetésnél egyszerű ültetőfát (svrdlo) használtak, amelynek segítségével mély lyukat készítettek, majd a sima vesszőt elhelyezték. A betemetett földet egy vékony fa segítségével megdöngölték, hogy a vessző teljes nedvességben legyen, s végül pedig a kiálló vesszőt kupac földdel letakarták, hogy a vége ne száradjon. A termesztett szőlőfajták „fehér és fekete kadarka" voltak. A szőlőtőkék karó nélkül álltak, de a vesszőt megkötözték, hogy a szól azokban kárt ne tegyen. A talajlazításhoz és a gyomok irtásához nem használtak eltérő tí51 Ruzsás L: A baranyai parasztság élete és küzdelme a nagybirtokkal 1711-1848. Budapest, 1964. 41.p. 52 Uo. 165.p. 53 Uo.